Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET
bános felügyelete alá tartoztak. A rendelet értelmében a református prédikátorok nem szolgálhattak volna a miskolci evangélikusok között, hanem csak katolikus plébános. Hogy mégis megtették, annak súlyos következményei lettek. A református lelkészekre az „Augustana Confession lévő jó uraink és atyánkfiai iránt keresztelésnek, temetésnek és esketésnek gyakorlott ususa miatt" Borsod vármegye súlyos büntetést szabott ki 1762-ben. 297 A prédikátorokat 480 forint megfizetésére kötelezte. A miskolciak sérelmezték a vármegye eljárását, és küldöttséget menesztettek Bécsbe az udvarba és Grassalkovich Antal kamaraelnökhöz, Mária Terézia bizalmas tanácsosához Gödöllőre. 298 Református részről a bécsi deputációba „nemzetes és vitézlő" Gábriel Miklóst kérték fel levélben, a lutheránusok „maguk közül tekintetes, nemzetes és vitézlő Turótzi Divéki és Nagy Palugyai Plathy László uramat" választották. Gödöllőre Szathmári Király György Borsod vármegyei református kurátor utazott. A büntetés eltörlését szerették volna elérni, mivel a reformátusok folyamatosan szabadon gyakorolhatták vallásukat Miskolcon, s az itteni evangélikusok között is mindig szabadosan szolgáltak a prédikátorok. Természetesen sokkal többről volt szó, mint a 480 forint megtakarításáról, hiszen a küldöttjárás az előzetes számítások szerint mintegy 800 rajnai forintba került. Ha ugyanis helyt adnak a vármegye intézkedésének, az evangélikusok lelkigondozását kénytelenek átengedni a plébánosnak, ami beláthatatlan következményekkel járt volna, hiszen Mária Terézia ilyen irányú rendelkezései nyíltan szorgalmazták, hogy „jó móddal" igyekezzenek a katolikus papok rávenni a protestánsokat az áttérésre. Végül a büntetést ki kellett fizetni, amit a lelkészek helyett az egyházközség tett meg. A küldöttség egyéb tekintetben sem járhatott sikerrel, mert 1762-től a miskolci evangélikusok kénytelenek voltak stólát fizetni a föléjük rendelt plébánosnak. 299 Ezzel összefüggésben említi Zelenka Pál, hogy 100 család áttért a református egyházba. Talán csak arról lehetett szó, 297 SRKN Kt. 4335. No. 129-131. 298 Azért őhozzá, mert a királynő utasítására 1755-ben a miskolci reformátusok szabad vallásgyakorlatát megerősítő iratot ő adta ki. Ekkor pedig már hosszabb ideje folyt a református lelkészek evangélikusok közötti szolgálata. A miskolciak tehát úgy érveltek, hogy az 1755-ben kelt irat azt is jóváhagyta. 299 SZENDREI J. 1904. 412. p. ZELENKA P. 1883.