Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

ték a protestáns céhtagokra is. Megváltásként a katolikus egyház örökmécsesébe olajat lehetett beszolgáltatni. Mivel a protestáns céhek sem a szertartásokon nem vettek részt, sem a szolgáltatásokat nem teljesítették, a katolikus céhek váltságképpen 1799-ben 1 443 forint és 30 krajcárt követeltek a portestáns céheken, amit a város a részükre be is hajtott.

282 Mindezek ellenére a miskolci katolikus céhek önellátásra rendezkedtek be. Számottevő gazdasági eredményeket minden külső támogatás ellenére sem értek el. Miskolcon sosem halmozódott fel katolikus tőke, ezért sem a katolikus egyház, sem a katolikus céhek nem játszottak szerepet a város gazdasági életében. A feudalizmus adta előjogával visszaélve az egyház hátráltatta a város gazdasági kibontakozását és üres formaságok megtartására kötelezte a nem a katolikus egyházhoz tartozókat. A miskolci katolikus egyház nem használta fel a XVILT. században a tapolcai apátság jövedelmét sem arra, hogy a katolikus hívek társadalmi és vagyoni felemelkedését elősegítse, ezáltal a szegények egyháza maradt egy tehetős protestáns városban annak minden hátrányával együtt.

283 Ez a gazdaságban betöltött negatív szerep volt a miskolci katolikus egyház XIX. századi térvesztésének egyik legfontosabb oka. A katolikus restauráció minden viszálya ellenére a római katolikus és a református egyház a XIX. században a kialakult egyensúly okán már békében élt egymás mellett Az 1780-as népszámlálás adatai alapján Miskolcon 13 000 lakos élt 2400 házban. Vallási megoszlás szerint 8433 református, 3980 katolikus, 508 lutheránus, 157 szakadár (cigány és török), 70 zsidó.

284 Halmay-Leszih monográfiája 1780-ban Korabinszky adatai alapján 8433 reformátust, 3980 katolikust és 508 evangélikust ír le, míg 1844-ben Fényes Elek adatait felhasználva 17716 reformátusról, 4576 katolikusról és 2013 evangélikusról tesz említést. Ugyanakkor a 282 SZENDREI J. 1904. 523-524. p. 283 A miskolci római katolikus hívek szegénységére számos példát találunk a források között. Se szeri se száma a legteljesebb emberi elesettségek mégha számításból történő taglalásának a kérvényekben. Erről tanúskodik Barkóczy László esperes kérelme is 1827-ből

; amelyben a városi tanácstól közgyűjtésre kért engedélyt, mert az egyház beneficiumai nem tették lehetővé temploma toronyórájának cseréjét. 284 SZENDREI J. 1904. 608. p.