Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

meg 1814-ben. A temető árkán kívülre temették a meg nem keresztelt gyerekeket. A kereszteket a hívek tartották fenn, azoknak javadalmuk nem volt.

200 A volt Nagyboldogasszony-templom helyén a minorita rend 1729-ben telepedett meg.

201 A megtelepedésüket követő évben, az 1730. szeptember 4-én Nyírbátorban tartott diffinitoriális gyűlésen kijelölték az új miskolci konvent, akkor még rezidencia határait is.

202 A XVI. században reformátussá vált Miskolcon a minorita szerzetesek megjelenése a katolikus restauráció idejére esett. A katolikus hit szemszögéből ez az országrész missziós területnek számított, hiszen a rend megtelepedésének idején körülbelül húsz katolikus család élt a Miskolctól a birtokjog alapján elkülönülő, külön faluként, saját bíró alatt élő, de mégis Miskolc részét képező Mindszenten,

203 míg magában a városban csak öt nemes és négy nem nemes származású család élt.

204 A miskolci katolikus restauráció szempontjából nagyon fontos volt, hogy III. Károly király az 1723: LXX. törvénycikkely végrehajtása végett a helytartótanács kebelén belül felállított egy bizottságot, mely működése során kivizsgálta az egyházi javak, épületek és alapítványok pusztulásának okait. A fenti törvénycikkely volt a minoriták megtelepedési kérelmének jogi alapja, s a fenti bizottság segítette a minoriták ügyét. A minorita rend később megépített templomának és rendházának helyén ugyanis a középkorban templom állott a boldogságos Szűz tiszteletére szentelve. Erről a templomról 200 RÉTAY K. (szerk.) 1928. 122. p. 201 A miskolci rendház a Páduai Szent Antal őrséghez tartozott az egri, a nagybányai, a nyírbátori, a wimpassingi és a somlyói rendházakkal együtt. 202 A konvent határa pedig: „... a Tiszától Szerencs felé, majd Abaúj vármegye egy része a teljes Borsod vármegyével a Tiszáig ..." Vö. B.-A.-Z. m. Lt. XII. 2. 9. köt. 30v. f. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban található ún. minorita anyag darabszintű rendezettsége lehetővé teszi, hogy a rend megtelepedése, a templom, a rendház és az iskola építéstörténete forrásokkal dokumentálva kerüljön megírásra. A 6,67 öfm terjedelmű anyagból a rendtartományi és tartományfőnöki iratok 1,81 ifmt, a miskolci rendház, gimnázium és konviktus uratai pedig 3,35 ifj- tesznek ki. A História domus a rend tulajdonában van. 203 BAJAY A. 1895. 6. p., illetve SZENDREI J. 1904. 367. p. 204 BENKŐ S. 1782. 18. p., illetve SZENDREI J. 1904. 373. p. Mind a két adat levéltári forrása megtalálható a B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 1501/a. 2. köt. 117-123. p. jelzet alatt. Érthető tehát az az elkeseredett ellenállás, amit a protestáns nemesek fejtettek ki a minoriták megtelepedése ellen.