Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

venéves miskolci szolgálata alkalmából országgyűlési követként Pozsonyban tartózkodó Palóczy László levélben így köszöntötte: „Hálát adok én is az Isteni jóságnak - együtt a Miskolczi gyülekezettel azért, hogy Lelki Tanítónknak és Pásztorunknak 50 évekkel ez előtt Fő Tisztelendő Urat rendelte. Hálát s érzékeny hálát mondok Fő Tisztelendő Úrnak azért, hogy a Jézus Evangyélioma szerint meg tisztított Szent Vallásunkat a Miskolczi gyülekezetnek szép körébeni 50 évekig, ékesen szóló nyelvével, nemes Lelkével, s tettlegi fényes példájával oly szépen, oly felségesen s oly gyümöltsözőleg tanította, hogy a jókat keresztyéni szép pályájukon meg tartani, s a Vallást és Erköltsiséget, mindennel, ki még a gonoszságban egészen el nem fásult, meg szerettetni tudta... Fő Tisztelendő Urat, kit a bal sors egyetlen egy fiától meg fosztott, valyon nem vigasztalhatják é meg egykori halálos ágyában is ama gondolatok, hogy sok ezer fiakat és leányokat nevelt fel közönséges jó Atyánknak az Istennek, s azok hálájának könnyei lesznek egykori koporsójának is leg szebb ékességei, melyeket a Fő Tisztelendő Úr érdemeire való hosszas és szíves vissza emlékezés, a most élő Kor szívében, oly sokszor fog meg újjítani".

82 Szathmári Paksi Józsefet a püspöki székben lelkésztársa (és egyben veje) Apostol Pál (1787-1860) követte 1848-ban. Apostol is pataki diák volt, tanult külföldön is. Miskolci lelkész 1827-ben lett.

83 Az egyházközség lelkipásztorai, amellett, hogy koruk képzett teológusai közé tartoztak, a város szellemi- és politikai közéletében is jelentős szerepet játszottak. Szathmári Paksi József például új kiadásban közrebocsátotta Benkő Sámuelnek „Topographia oppidi Miskolc historico-medica" című művét 1818-ban. Miskolc jeles lelkipásztorai kiemelkedő szónokok voltak. Apostol Pálról például feljegyezték, hogy „a szószékben igazán apostoli tűz és lelkesedés adá szájába mindenkor az igét s nagy szónoki képessége által, bámulattal párosult tiszteletet keltett maga iránt hallgatóiban; s a miveltebbek épen úgy, mint a nép alsóbb rendűi, a szó teljes értelmében tódultak templomi tanításaira; sőt a Miskolczon megfordult idegen is, alkalmilag el nem mulasztá, hogy meg ne 82 SRK. Lt. B. LXIII. 27,931. 83 ZOVÁNYI J. 1977. 30-31. p.