Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

hogy az ott elhelyezett eklézsiai iratok és protokollumok számára alkalmasabban szolgáljon. A különálló harangtorony tetejét 1770ben újraépítették.

71 Jelentős építkezésnek számított 1763-65-ben a főprédikátori lakás építése, aminek költsége megközelítette a háromezer forintot.

72 A Türelmi Rendelet (1781) a másik korszakhatár az egyházi adminisztráció önállósodása (1736) után az eklézsia életében. Ugyan az egyházi jegyzőkönyvekben nem túl sokat olvashatunk a katolikus restauráció nyomán keletkezett feszültségekről, a miskolci reformátusok is megszabadultak sok számukra terhes dologtól (katolikus ünnepek megtartása, a céhek kötelező részvétele a körmenetekben stb.). A külső szabadság következményeként jelentkezett változás a teológiában is éreztette hatását. A Nyugaton már többé-kevésbé elterjedt racionalizmus nálunk is kezdett tért nyerni. Ez legelőször a művelteket érintette meg. A felvilágosodásnak nevezett eszmei áramlat a természettudományos fejlődést rendkívül pozitívan értékelte, a tudományosság kritériumát annak módszereivel határozta meg. A teológia egyfelől szintézisre törekedett ezzel a gondolkodással, másfelől arra igyekezett, hogy a régi bástyákat védve, különállását hangsúlyozza. A magyarországi protestantizmus talaján az előbbi gondolkodás jutott általánosan érvényre, melyben a teológia legfőbb kritériuma az értelem lett. Ezért kapta ez az irányvonal a „racionalista" jelzőt. Bennünket természetesen a gyakorlati egyházi élet érdekel, amelynek a racionalizmusból fakadó jellemzője a moralizmus volt. Hozzá kell mindehhez tennünk, hogy ezt a szemléletet színezte a romantika, amelynek teológiai gondolkodásában a vallásos ember kerül a középpontba. Az általános egyházi életben ez a gondolkodás újfajta humanizmust eredményezett: a vallásos ember erkölcsös életet él, aktivitását a közjó érdekében fejti ki. Morális tökéletlensége (bűnös állapota) nem eredendően lezárt, megfelelő neveléssel fejleszthető, nemesíthető. Az ember többé már nem Megváltója kegyelméből élő bűnös, akinek ereje az érette áldozatot hozó Isten szabadításában rejlik. Önmagával nem tartozik Istennek, amiből következett, hogy nem feltétlenül szükséges az egy71 NOVOTNY Gy. 1984. 96. p. 72 SRKN Kt. 4335. No. 131., 133.