Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET
az is motiválhatta instanciájában, hogy a konzisztórium tekintélyéhez ekkorra már nem férhetett kétség. Előfordult, hogy házasfelek kibékítésében járt el az egyháztanács. A válást csak a legvégső esetben engedték meg. Máskor káromkodókat büntetett. Olykor a szabócéhen belüli viszály csendesítője és békéltetője. Az egyházi alkalmazottak is sorra kerültek, ha kihágásokat követtek el. így 1753-ban Dési György kántor, aki részegeskedett, a gyermekeket énektanítás idején „kurvanyázta", pajkosokhoz illő módon viselkedett. Megbocsátottak neki feltételesen, „maga megjobbításának reménysége alatt", de kötelezvényt kellett adnia, hogy ha nem változik, minden további nélkül elbocsátják. 39 A legkirívóbb egyházfegyelmi problémát a „székperek" jelentették. Ebben famíliák ősi viszályai, személyes büszkeség egyaránt közrejátszhattak. De a probléma igazi gyökerét az jelentette, hogy a gyülekezet egyszerűen nem fért el a templomban. Kijelölték ugyan 1750-ben az ülőhelyeket, de végleges megoldást ez nem jelentett. A népesebb családok kinőtték az addig használt templomi széket, s ilyenkor másikat kértek - s azért általában egy aranyat fizettek - de nem lehetett könnyen megoldani a problémát, mert üres szék nem igen állt rendelkezésre. Az ilyesmi még a lelkésznéket is érintette: 40 Bizonyára a városi tanács, majd a konzisztórium szigorúságának is köszönhető volt, hogy a város népességéhez viszonyítva, az erkölcsi kihágások nem tekinthetők gyakori jelenségnek, sőt kifejezetten ritkán fordultak elő ilyenek. Legalábbis a jegyzőkönyvek erről tanúskodnak, noha maradhattak titokban különböző események, amelyek azonban így a közösséget nem sértették. A keményen fellépő elöljáróság szerepét nem lebecsülve felvethetjük, hogy az erkölcsös magatartás gyökerezhetett egy általános normát adó, a város társadalmát példaszerűen átható kegyességben is. Ezen a ponton vagyunk a legnehezebb helyzetben, mert a pietás, a kegyesség, a belső vallásosság dokumentálható a legkevésbé. 41 Amikor ezt mégis 39 SRKN Kt. 4335. No. 120. 40 SRKA At. 858. 32. p. 41 Ezt elismerve Révész Imre, a protestáns egyháztörténetírás kiemelkedő alakja, mégis így fogalmaz: „... a vallásos élet, a kegyesség, a pietas az egyháztörténelemnek, mint tudománynak tulajdonképpeni elsődleges tárgya". RÉVÉSZ I. 1924. 480. p.
