Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

EGYHÁZI, VALLÁSI ÉLET

ják, az ott tapasztalt, hatáskörükbe tartozó hibákat orvosolják. Tokaji Márton nevéhez kötötték, minthogy elmarasztalható volt bizonyára benne, de nyilván általános elvárás volt, hogy józanul éljen, mert „sok vétkeknek anyja lévén a boritalban lévő mértéktelenség". Szintén őt figyelmeztették, hogy a szószéken ne használjon megbotránkoztató kifejezéseket. Tokaji uram valószínűleg nem ragaszkodhatott szigorúan a református ortodoxiára jellemző, formailag szónoki igényességgel előadott prédikációkhoz, mert azt kérték, hogy tanulja meg azokat. Kifogásolták azt is, hogy az úrvacsorai agenda megszokott gyakorlásától eltért. Az a kívánalom, hogy „nem a maga, hanem a régi boldog emlékezetű atyák által componáltatott könyörgésekkel éljen az Isten házában", a gyülekezet tradíciókhoz való szoros ragaszkodását éppúgy jelenthette, mint a Tokaji Márton esetleges igénytelenségével szembeni kifogást. Az pedig, hogy akkor is járjon templomba, ha nem ő szolgál, nem tartható túlzó elvárásnak. Végül pedig már „politikai" szempontként értékelhetjük azt a felvetést, hogy a lelkészek katedrára ne vigyenek profánumokat, azaz világi, városi - esetleg országos? - közéleti dolgokat a szenátus beleegyezése nélkül. Végül a marasztás szokásáról szólva, meg kell jegyeznünk, hogy a lelkészek, rektor, preceptorok, kántor, harangozó mellett a főkurátor marasztása is rendszeresen esedékes volt és gyakorolták is. A konzisztórium megalakításáig az egyházfegyelmet a városi tanács gyakorolta. Ez nem meglepő, hiszen általánosan így jártak el a református helységekben. Viszont Miskolcon a fegyelmi eseteknek nem volt közvetlen eklézsiai jellege, mert egyrészt a város bírájának szerepe érvényesült és nem a prédikátoré,

29 másrészt a büntetésekből hiányzott a penitenciális vonás, a bűnbánatra ösztönző eklézsiakövetés. Boszorkányság, káromkodás és leginkább paráznaság vétkében hozott ítéleteket őrzött meg a városi jegyzőkönyv.

30 Az ítéletek legtöbbször meglehetősen súlyosak: száz pálca, a városból való kiűzetéssel súlyosbítva, egy igen kirívóan megbotránkoztató esetben pedig férj és feleség együtt szenvedte el a fővételt. A magisztrá29 BALOGH J. 1999. 41. p. 30 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 1501/a. 1. köt. 843.; 2. köt. 67-69, 93, 107, 110-114, 174-177, 221, 273-274. p.