Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

A színházzal és a színjátszáshoz való viszonnyal kapcsolatos állásfoglalások is gyors változáson mentek keresztül. Az 1838. évi iskolaszéki tiltást némiképpen érthetetlenné teszi a naplóíró 1836. évi bejegyzése, hogy „tavaszhó 20-án: Színházunkban a ref. diákok adták a tatárok Magyarországont Kisfaludy Károlytól." 1840 áprilisában pedig Szűcs Sámuel azt jegyezte fel, hogy a Lyceum felsőbb tanulói által előadottan látta a „Stibort", amelynek jövedelmét Mátyás király tiszteletére ajánlottak fel. Az iskola diákjai a naplók tanúsága szerint gyakran szegték meg a színházba járással kapcsolatos tilalmakat s léptek túl a korlátozásokon. (Szűcs Miklós szerint maga Szemere is játszott egy műkedvelői előadáson.) Nehéz elképzelni, hogy egy olyan városban, ahol a műkedvelők bérleteket osztottak az előadásokra,

294 azokat évente - ahogyan ma is - meg kellett újítani, mert különben másnak adták el „a páholyokat és zártszékeket", ott az iskolai felsőbb éves diákság ne akart volna részese lenni olyan szellemi élményeknek, amelyekre éppen ebben az időben már az iskolában is kezdték felkészíteni. Az iskolák vezetése nyilvánvalóan szembesült az igénnyel, tapasztalta az ifjúság érdeklődését, s a változó lehetőségek közepette időnként jobban engedett, esetenként pedig visszatért a felsőbbség által sugalmazott merevebb értelmezéshez. A példaként említett esetben is valami hasonló történhetett. Valószínűsíteni lehet, hogy 1838-ban az iskolaszék az iskolai színjáték helyett a nyilvános fellépést helytelenítette. A feltételezést részben igazolhatják egy 1843-ból fennmaradt iskolaszéki jegyzőkönyv állításai. Ekkor az iskolaszék egy, az évi március 25-ei „közszínészekkel, közönséges helyszínen segédül játsszó" néhány tanuló ügyében folytatott meghallgatást, s csak azért nem büntette meg a résztvevőket, mert az iskolai törvények szerint az iskolaszéknek nem volt joga ilyen ügyben ítéletet hozni.

295 Az iskolai tanács is inkább megdorgálta a fiatalokat, s eltiltotta őket „minden közszínpadon színészek társaságában előadandó" játéktól.

296 Szűcs Sámuel naplója is érintette a fenti esetet, amelyet ő maga is botrányosnak minősített. A színházban ekkor egy ún. „palkonyi nő" 294 HOM. HTD. 53. 2501.1. 295 B.-A.-Z. m. Lt. VIII. - 55/2. 296 KILIÁN I. 1972. 13. p.