Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

mások iránti tiszteletet és megbecsülést a katolikus gimnáziumban is fontosnak tekintették, s azt a neveltetés következményének értékelték. Barsi János az iskola „jó fegyelmi állapotára, szellemiségére" való utalásként értékeli, hogy nem kerültek feljegyzésre fegyelmi ügyek.

236 A város más iskoláinak törvényei arra utalnak, hogy az elítélendőnek tartott vétségek köre nagyon is hasonlónak bizonyult. A hiányzó ügyek így semmiképpen nem bizonyítják a katolikus iskola tanulóinak magasabb morális szintjét, legfeljebb regisztrálják egy irattípus vizsgálatának lehetetlenségét. TÁRSAS ÉLET - KÖZÉLET MISKOLCON (A KATOLIKUS ELŐRETÖRÉSTŐL A NEMZETI-POLGÁRI MEGHATÁROZOTTSÁG FELÉ) Miskolc XVin. századi belső életét az egyházak közösségei határozták meg. Mivel az iskolák, vagy a céhek a tagjaik számára viszonylag szigorú törvényeket hoztak, a városlakók elsősorban az egyházi közösségeken belül tudták kapcsolataikat alakítani. Az egyházközségek szerepe tehát felértékelődött. A reformátusok fontos szerepet kaptak a városvezetésben, ezért az egyházhoz tartozás, annak támogatása egyéni karrierek építésében is nélkülözhetetlen lehetett. A minorita rend meggyökereződése után azonban a kisszámú katolikus hívő igen komoly hátteret és támaszt kapott: már nemcsak elvi segítséget és ismeretséget, hanem hathatós anyagi hozzájárulást és befolyásos főúri patrónusok pártfogását (pl. Károlyi Sándor, Barkóczy egri érsek) érezhetett tevékenységében. A reformátusok és az evangélikusok az iskolák szervezésében és fejlesztésében, avagy ellenőrzésében is komoly szerepet vállaltak. A református egyház hívei hagyományosan gondoskodóak voltak saját egyházuk építményei, az iskola, majd az ispotály működésével kapcsolatban. A sárospataki levéltár számos végrendeletet őriz, amely a miskolci reformátusok elkötelezettségét bizonyítja. Röfi 236 BARSI J. 1997. 52. p.