Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS
AZ ISKOLAI TÖRVÉNYEK Az iskolai törvények a diákok iskolán belüli viselkedését, a tanulmányok folytatásának rendjét, a tanulási és erkölcsi kötelezettségeket foglalták össze. Irányultságuk azonban a másfél évszázad alatt jelentősen megváltozott. A XIX. század közepéhez közeledve egyre több, a tanulók, az iskola és a környezet viszonyára utaló magatartási szabállyal találkozhatunk, ami kétségtelenül arra utal, hogy a diákság egyre inkább része lett a városi társadalomnak. Korszakunkban a reformátusok első iskolai törvénye 1708-ból való. Kemleky Gergely rektor szerkesztette azokat „az előbbiek mintájára", majd azokat Nagymihályi Gergely 1715-ben a hivatalnoki kötelességekkel és eskümintával toldotta meg. 204 Az 1708-ban írásba foglalt törvények első szembetűnő sajátossága volt, hogy az iskolába felvételét kérő fiatal az iskola igazgatójától a felvételi vizsgálatot követően azonnal megismerte a belső szabályokat. 205 A tanulás komolyan vételét és a fedhetetlen erkölcsi magaviseletet előbb fogalmazták meg, mint a keresztyén felekezethez tartozás szertartásainak követését. De a megfogalmazás sokat mondó: „ezen növendékseregnek is isten nevében kell kezdenie és végeznie minden munkáját...", ezért minden reggel és este kötelezővé tette az imádkozást és a bibliaolvasást az Auditóriumban, az osztályonkénti részvételt a nyilvános istentiszteleteken, s a személyes jelenlétet a vasárnapi „templomi ünnepélyességen". A tanintézet diákjainak részt kellett venni a köztiszteletben álló személyek temetésén, de az időpontokat az iskolai tanórák idejével összhangba kellett hozni. A rendtartás mind az istentiszteletek, mind a temetések során megkövetelte az illedelmes viselkedést. 206 Az engedelmesség és a tisztelet az iskolai törvények alapmotívuma volt, ezért megszegését igen szigorúan büntették: „A ki tehát hatósága, tanára vagy bármely tisztelt férfiú ellen fellázad, vagy pedig konok makacsságot tanúsít, úgyszintén ki tanuló társai között veszekedést és czívódást támaszt, al204 KOVÁCS G. 1885. 19. 205 KOVÁCS G. 1885. 146-153. p. 206 KOVÁCS G. 1885. 147. p.