Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

közötti unió elmaradása volt.

148 (Csak feltételezni lehet, hogy a két egyház anyagi viszonyai között kimutatott gazdasági különbségek és az önkéntes csatlakozásban benne lévő bizonytalankodás egyaránt hozzájárulhattak az egyesülés elmaradásához.) Az evangélikusok saját tantervük tökéletesítésén tovább dolgoztak, de annak elterjesztését a pénzhiány mellett az elfogadás kötelezettségének bizonytalansága is korlátozta.

149 A reformkor végén, 1842. szeptember elsején nyílt meg Miskolcon is a „kisdedóvó intézet". Telegdy Sámuel Major utcai házában egy Tóth István nevű „kisdedóvó felügyelete alatt" 48 gyermek nevelkedett. Szűcs Sámuel 1843. április 29-én látogatta meg az intézményt, s lelkesedéssel írt az ott látottakról. Saját ifjúkori gyötrődéseire visszaemlékezve jegyezte fel naplójába: „képzetemet haladta meg a valóság. Látni kell az intézetet, s lehetetlen annak szerfeletti hasznáról meg nem győződni." Különösen az alkalmazott módszerek ragadták el képzeletét: „Játékkal óránként frissítik, ide örömmel megy a gyermek, amoda kénytelenségből. Itt játszva tanulnak valamit, amott nagy főtöréssel."

150 A KATOLIKUS OKTATÁS A katolikus oktatást újonnan kellett megteremteni a mezővárosban. A minoriták rendházi krónikája szerint az elemi iskola a rend által vásárolt házban már 1729 őszétől működött. Első tanítója Auer Lipót volt, s egészen 1745-ig nem kapta meg az iskola a jogot a másik tanító alkalmazására.

151 Mivel 1730-1744 között hiányosak az adatok az iskola működéséről, s a tanulói névjegyzék vezetését csak 1744-től írta elő Pál Imre minorita rendfőnök,

152 az iskola oktatási rendjét is inkább a negyvenes évektől ismerjük. 148 BAJKÓ M. 1976. 188. p. 149 SZELÉNYI Ö. 1917. 137. p. 150 HOM. HTD. 53.4390.4. Ifj. Szűcs Sámuel naplója 3. 151 BAJAY A. 1895. 8. p. 152 BAJAY A. 214. p.