Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS
lai tanács" által megbízott, s az egyháztanács által megerősített felügyelők feladata volt. A felügyelők, - akik az iskola professzorai vagy a konzisztórium tagjai voltak - valamennyi osztály munkáját nyomon követték, év közben folyamatosan, s a kikérdezések alkalmával is vizsgálhatták a problémákat és az eredményességet. Az 1821. április 26-án megbízott Szathmáry József és Szűts Sámuel 1824 karácsonya előtt az egész oktatási folyamatot áttekintette." Az elemi iskolában, az „Ábécisták Classisában" egyrészt kevésnek tartották egy oktató alkalmazását, másrészt kritizálták, hogy a tanító a „régi módon" tanítja az olvasást. A declinisták osztályában sem láttak semmit, amiben „megelégedésünket tapasztaltuk volna" - jegyezték fel a felügyelők. A többi osztályban szerzett benyomásaik azt erősítették bennük, hogy nagyon ideje volt az iskolai törvények átdolgozásának, s igyekezni kell azokat betartatni. Szepessy Sz. István 1825 januárjában még mindig arra panaszkodott, hogy az alsóbb osztályok színvonala igen alacsony. A felsőbb osztályok tanítói ezért kénytelenek a hiányok pótoltatásával kezdeni. A probléma megoldására a nagyszámú gyermeket tanító alsó osztályokba két köztanító (Publicus Praeceptor) felvételét javasolta. Az 1825. június 24-én beadott felügyelői jelentés szerint 100 a „két egyesült Syntactica Classisokban" tanító Dalnoki Sámuelt azért marasztalták el, mert a diktáláskor a könnyebb és a nehezebb hibákra egyaránt felhívta a figyelmet. Azt kérték tőle, hogy csak a ritkább és a nehezebb kifejezéseket magyarázza, egyébként pedig „bizza azoknak erejekre", s igyekezzen tanítványait figyelmesebbekké tenni. A retorikai és enciklopédikus osztályban május folyamán kifogásolták, hogy a tanulók nem egységes szövegrészeket tanulnak meg könyv nélkül, hanem csak részleteket. Ezért a declamaláskor a tanulók nem tudnak a másik hibáira figyelni, s a szöveget folytatni. A júniusi ellenőrzéskor az enciklopédisták igen kis számban voltak jelen (a negyvenöt hallgatóból tizenöt), s kevesen akadtak közülük, akik értelmesen mondták el feleletüket, többen voltak viszont olyanok, akik „a sebes és érthetetlen beszéd által feleleteiket minden kellemességtől megfosztatták". 1825 novemberében Korponay József már arra szólította 99 B.-A.-Z. m. Lt. VIII. - 55. 1. d. 100 B.-A.-Z. m. Lt. VIII. - 55. 1. d.