Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI

A városi tisztviselők fizetéséről, egyéb juttatásairól is a tanács döntött. így 1790. március 25-én a főbíró „gyakori unszolására, hogy a pecsételésnek taxájából ő nekie is, valamint a Nótáriusoknak, mint azon pecsét conservátorának jussa lenne", a tanács úgy rendelkezett, hogy - követve a régi gyakorlatot, a főbíró részesedjen a kért összegből. A testület ugyanezen ülésén elrendelte, hogy a földméréssel foglalkozó „12 hites" részére a Vachter-kasszából naponként 12 kr-t utaljanak ki. A következő heti ülésben Nemes Holló József inspector jelentését mind a belső, mind a külső Magistrátus helyben hagyta. Eszerint a februári vármegyei generális gyűlésre jövő „tiszt uraságoknak széna és abrak adasson", ezt „currenti pretio kelletik adni". 1790. június 22-i ülésen Török András prókátor szolgálataiért négy aranyat kapott a várostól. A tanács ugyanekkor döntött egy tehéncsordás portio fizetési mentességéről. Ameddig szolgálatban áll - szólt az állásfoglalás -, nem kell fizetnie. A városi magisztrátus foglalkozott a választott személyek fegyelmezésével, ha kellett büntetésével is. így a tanács 1790. március 25-i ülésén a részeges susztert távollétében 24 órai árestomra ítélték, ezen túl elrendelték, hogy coram publico Magistratu a megsértett hadnagyot „megkövetni tartozik". Hivatalos személy itt kérhetett elégtételt, mint az a vice-káplán, akit városi lakos vert meg. 1790. február 12-én került sor egy kötelességmulasztó hajdú büntetésére. Itt szolgáltattak igazságot vachtereknek is, akiket alaptalanul szidalmaztak. Egy héttel később a város gazdája (Juhász János) került a tanács elé, mert a város egyik szenátora leányának ruhájában kárt tett. A békéltetés eredményes volt, mert az érintettek a magisztrátus előtt „egymást keresztényi módon megkövették". Kerekes András a város hiteles szolgája „szokott részegségében" elkövetett vétek miatt büntetést kapott. 1790. május 15-én a város vachter-hadnagya Krajner Mihály a nemes Imrech László ellen panaszkodott, aki „motskolta" őt. Mivel a „nemes magistrátus authoritása is szenvedne, és a főbíró betsülete is kisebbítődne", az ügyet a vármegyéhez teszik. A