Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI
harmadát viselte. 9 Sajószentpéteren a század első felében főleg nemeseket választattok a főbírói tisztségre, majd miután a század közepétől a földesúri hatalom megerősödött és egyre inkább beleszólt a mezőváros életébe, akkor létrejött ugyan egy kuriális község, de a jobbágy főbíró állandó helyettese a nemesség hadnagya lett, továbbá a 12 tanácsos fele is nemes volt. 10 Hogy hasonló lehetett a helyzet Szendrőben is, arra bizonyíték, hogy ott a város vezetőjét a XVIII. században is hadnagynak nevezték nem pedig főbírónak. 11 Ezek a jelenségek arra mutatnak, hogy mezővárosainkban megkezdődött egyfajta társadalmi folyamat is, amelynek eredményeképpen a lakosság egységesült (hiszen nem feltétlenül volt különbség az emberek között a teherviselés, az igazgatásban való részvétel, s nyilván számos egyéb dolog tekintetében sem). Ennek szép példája - Sajószentpéternél maradva - az az eset, amikor az 1770-es években a földesúri tisztek elleni zendülések idején egymás mellett találjuk a vármegyei tisztségeket viselő birtokos nemeseket, a taxás kisnemeseket, illetve a jobbágyokat és zselléreket 12 (akiket egyébként sok más mellett a vallásuk is összekötött - ez megint csak nem utolsó szempont). Ezeket a máshonnét vett példákat azért tartottuk fontosnak megemlíteni itt, hogy világosan kiderüljön: nem elszigetelt jelenségről van szó. Sőt, ezek a borsodi mezővárosokban a XVIII. század első felében tapasztalható jelenségek annyira karakterisztikusak, hogy vizsgálatuk talán megengedi egy új mezővárosi kategória: az úgynevezett „nemesi mezőváros" felállítását is. 13 Hiszen nyilvánvaló, hogy ahol egy nagyobb súlyú társadalmi réteg vette kezébe a mezőváros irányítását (vagy legalábbis gyakorolt arra komoly hatást), ott lényegesen nagyobb lett a - ha úgy tetszik - játéktér, megnőttek az erősödő földesúri hatalom ellen való fellépés lehetőségei és (amint láttuk) akár egyfajta polgárosodás is megindulhatott - legalábbis így értékelhetjük a kiváltságokról való önkéntes lemondást. És ebbe 9 TÓTH P. 1981. 23-24. és 80-83. p. 10 B.-A.-Z. m. Lt. Sajószentpéteri város jegyzőkönyvei, II. köt. passim. 11 B.-A.-Z. m. Lt. Szendrő város jegyzőkönyvei, I. köt. passim. 12 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/d. XVII. V. 586. sz. 13 TÓTH P. 1994. 120. p.
