Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI
láspont, amely a kormányzat gondoskodási kötelezettségét is magában foglalta. A rendi struktúrán kívüli társadalmi csoportok tagjai államilag számon tartott alanyok, emberbaráti, vallási-humanisztikus vagy célszerűségi-pénzügyi okokból a közigazgatás tényezői lettek. A végrehajtó apparátus tevékenységének személyi hatásköre jelentősen kitágult. Nem véletlen, hogy ebben a korszakban szaporodtak meg Borsod vármegyét és Miskolcot közvetlenül utasító, a helyi lakosság ellátását szabályozó helytartótanácsi leiratok. Az új szellemi irányzatot befogadó államok intézkedéseiben megjelentek a laicizáció jelei. Megszűnőben volt az „egy állam egy vallás" elve. Az uralkodók személyes beállítottságától függően a vallás pozitív szabályai eltérő mértékben hatottak az államvezetés elvi irányítására, végrehajtói tevékenységére. A vallásirányítás részben állami feladat lett, kísérlet történt a tolerancia szervezeti, jogszabályi garanciáinak kialakítására. Az uralkodók akarata persze ebben a tekintetben sem érvényesülhetett maradéktalanul. Miskolc esetében is meghatározó volt az egyház befolyása a hétköznapi életrend meghatározása terén. A korszakban végig működött az egyházi bíráskodás. Igaz, fontos változás volt, hogy a város mint testület, az egyházzal szembeni ügyekben a kamarához fellebbezhetett. A XVIII. század kormányzati gyakorlatát áthatotta az utilitarizmus, a hasznosság elve. Az esetszerű, szervezetlen állami gazdálkodás, az udvar szükségleteit előtérbe állító, esetleges pénzügyi gyakorlat helyébe a legtöbb helyen átgondolt, racionalizált államháztartási rendszer lépett. Költségvetési gazdálkodás ugyan még nem alakult ki, de a kiadások terén a takarékosság és hatékonyság követelménye érvényesült, a bevételek meghatározása és behajtása során először jelent meg a közös teherviselés igénye. Miskolc történetének tárgyalt évszázada ebben a tekintetben is a váltakozó sikerű közjogi küzdelmek jegyében telt el. Mivel nem sikerült a szabad királyi rang elnyerése, gazdasági önállósága erősen korlátozott maradt. Az új irányzat felhagyott a hagyományos bevételi források erőszakos emelésével. A gazdaság korszerűsítése érdekében támogatta a kereskedelmet, adóreformot dolgozott ki, megnyirbálta az egyház gazdasági kiváltságait. A fiziokrata szemlélet nyomán serkentette a mezőgazdasági termelést és - rendi állástól függetlenül - védte a termelőket. A központi hatalom szövetséget keresett a városokkal. A
