Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

hogy míg más magyarországi nagyvárosokban (például Szegeden és Győrött) az egyesületi mozgalom céljai tényleges és komoly társadalmi igényt elégítettek ki, addig Miskolcon a város elitjének meghatározó személyiségei „a tiszta szándék megett alacsony célt rejleni gondolván [...] fillérkedő nézeteknek áldozák fel az ügyet".

330 A kortárs két olyan fontosabb jellemző ügyet említett továbbá, melyektől a város polgári életének előmozdítását hasztalanul várta. Az egyik egy olyan sétatér hiánya,

331 mely nem pusztán Miskolc arculatának városiasságát segítette volna elő, hanem annak társadalmi hatásaként „egymással közelebb és fesztelenebbül érintkezhetnénk, [enélkül] ha nem is zárt, de magány[os] körökben mulatunk, és együtt nem súrlódhatva ismeretlen és hidegen állunk egymás ellenében." A másik fő hiányosságot az állandó városi színtársulat kívánatos voltában jelölte meg, melyről - véleménye szerint - „csak álmodhatni ott, hol annyi az elfogult, és hol a művésznek annyi előítélettel kell küzdenie." (Például azzal az előítélettel, mely a színházban csupán szórakozást sejt, de nem látja be annak kulturális, mintegy nemzetteremtő misszióját.) Ugyanez a lap (és vélhetően ugyanaz az ismeretlen borsodi tudósító) néhány hónappal később újult erővel panaszkodott, hogy a város nagysága és a polgári életforma megteremtése iránti helyi igények egymással fordított arányosságban állnak.

332 A számos látványos és valóban a társadalom jólétét, szociális biztonságát segítő, városias életformát segítő intézmény (vakok és elmebetegek intézete, színház, szükségmagtár, utcai koldulást eltörlő egyesület, asszonyi egyesület, rabdolgoztató intézet, óvoda stb.) folyamatos pénzügyi gondokkal, az adományok rendszeres elapadásával küszködik, és nemhogy a tényleges igényeket kielégítésére, de puszta működésre is alig képesek. Az igények hosszú sorát más tudósítások is fokozták. „Nemzeti 330 Ugyanezt a tényt állapította meg, hasonló kommentárok kíséretében: Jelenkor, 1841. 60. sz. (július 28.) 239-240. p. 331 „Nyilvános parkok vagy szórakozóhelyek sehol sincsenek. A miskolci »burgerek« legközelebbi és legkedvesebb sétája a borospincékbe vezet." - írta BoZena Nëmcova is. NËMCOVA, B. 1963. 13. p. 332 Világ, 1841. 81. sz. (október 9.) 332-333. p. A polgárias városi életforma általános kérdéseiről: DOBSZAY T.-FÓNAGY Z. 1998. 118. p.