Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

értelmiségiek legalább annyira magukévá tették ezeket az eszméket. A polgári átalakulás reformprogramjának azonban a miskolci elit nemcsak elméleties oldalát látta, hanem az eszmerendszer gyakorlattá nemesítése érdekében tevékeny lépéseket is tett. Nemcsak formálódott a gyakran emlegetett „kor szelleme" által, hanem maga is formálni igyekezett saját városa valóságát, nem pusztán a polgárosodás jogi kereteinek megye- és országgyűlési csaták közben történő kialakítására, hanem az azzal összefüggő polgári életstílus, közélet megteremtésére koncentrált, s nemcsak a napi politikában, hanem például szociális intézmények létrehozásában, gazdaságszervező tevékenységben (például a Miskolczi Takarékpénztár megalakításában) stb.

321 Ennek leglátványosabban megragadható jellemzője kétségtelenül az egyesületi mozgalom. Pontosan nem tudjuk, mikor alakult a „Major utcai tudós társaság", mely Kun János vezetésével nemcsak értelmiségi vitafórum, baráti társaság, hanem már a helyi politikaformálás igényével is fellépett. 1833-ban országos példa alapján jött létre a Nemzeti Kaszinó, majd 1837-ben a Polgár Egylet, 1845-ben pedig az ellenzéki pártszervezés csírájaként Borsodban is megalakult a Védegylet. Ennek alapító tagjai leképezik a város és a megye liberálisainak meghatározó csoportját. Jótékonysági céllal megalakult a Borsodi Asszony Egyesület, és még számos kisebb-nagyobb speciális célt maga elé tűző egyesület. Ezek létrejöttének oka illetve egyben célja is kétségtelenül az volt, hogy (vallási és egyéb) származásra való tekintet nélkül a közügyért tenni akarókat egy táborba hozza, tudatosan igyekezett elmosni a reformkor utolsó éveiben amúgy is meglazult társadalmi korlátokat.

322 Az egyesületi mozgalom tehát szándékaiban kétségtelenül a polgárosodás egyik motorjának a szerepét játszotta. Kétségtelen továbbá, hogy a városiasodásnak nemcsak ezek a szembetűnő pozitív, hanem az újkori urbanizáció negatív kísérőjelenségei is kimutathatók Miskolcon. Elég ha csak a tömeges szegénység, a marginális elemek számának növekedésére utalunk, de 321 Ez utóbbi összefüggéseire, a XIX. század második felében kimutatható miskolci elit 1840-es évekbeli gyökereire: M. TÓVÁRI J. 1980. 814. p. stb. 322 Minderről ld.: SERESNÉ SZEGŐFI A. 1997. 221-226. p.; KILIÁN I. 1965.; KILIÁN István, 1972.