Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

meg adatokat, majd hirtelen „csökkent" 1600 körüli értékre, ami 1844-ig számottevően nem is változott.

263 Bár tény, hogy a nemesek valószínűleg nagyobb számban birtokoltak házingatlanokat, továbbá feltételezésünk megindult az adófizető háztartások arányának bizonyos csökkenése a nemesség javára, az is kétségtelennek látszik, hogy az 1820-as években nő a lakóépületek száma. 1824 körűire 2200-2400 a házak számának becsülhető alsó értéke, vagyis lefelé torzító adatkezelés esetén is növekedésről beszélhetünk.

264 A házak számának jelentős növekedéséről a következő évtizedekben bizonyosan nem beszélhetünk Miskolcon. Még az 1857. évi népszámlálás is csak 2972 házat regisztrált a városban.

265 Az 1831-ben kéménypénzt fizető háztartásfőknek 34%-a volt nemes, ami megerősíti a nemesség arányáról fentebb mondottakat. A kémények és pincék különböző osztályba sorolásából az ingatlanok állapotáról is hozzávetőleges képet alkothatunk. (Ld. 28. sz. melléklet.) Az épületek túlnyomó többsége, majdnem 80%-a harmad- vagy negyedosztályú (egy-két helyiségből álló, vert falú, szalmatetős stb.), s csak kevesebb mint 7%-a kőépület. (Ez utóbbiakat sorolták az első osztályba.) Vagyis a házakról alkotott képünk pontosan beleillik a fentebbi leírásokba, megerősíti azok tendenciáját. 3720 kéményt számoltak meg a városban, ami szerint mintegy 600-ra tehető az egy kéménynél többel rendelkező (kivétel nélkül az 1-2. osztályba sorolt) házak száma. (A később erre járó utazónak a kémények többsége negatív élményt jelentett: „A kémény úgy-ahogy csak zsindelyekből összetákolva, teteje deszkákkal lefödve."

266

) A pincék számát (1339) kissé alacsonyra kell becsülnünk, hiszen az 1817. évi telekkönyv mintegy 400-zal magasabb értéket adott meg.

267 A pincéknek mintegy tizedét kitevő 1. osztályú helyiségek a kőből épült borházakat jelölték, amit mindenképp magas aránynak, a szőlőtulajdonosok között a tehetősebbek aránya növekedésének tarthatunk.

268 Ezek a borházak elsősorban a Tetemváron és az Avas alján épültek, és fogadtak egyre 263 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/i. 1. köt. Miskolci járás, 1821. Vö. 13. sz. melléklet. 264 2291 házról ír: NAGY, Ludovicus, 1828.; vö. THIELE, J.C.v., 1833. 154-155. p. 265 LEVELES E. 1929. 102. p. 266 NÈMCOVA, B. 1963. 13. p. 267 LEVELES E. 1929. 117. p. 268 SERESNÉ SZEGŐFI A. 1991. 166. p.