Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

nyek, melyekkel nagy számban fordultak valamilyen hirtelen szerencsétlenség folytán segélyért a városi tanácshoz. Erre példa Krigelin Julianna esete, aki sok társához hasonlóan a Felvidékről, közelebbről Svedler mezővárosból érkezett cselédlányként Miskolcra 1817-ben, és állt szolgálatba Polgár Mátyás szitásmester háztartásában. A hasonló városba költöző cselédlányok között szintén nem volt ritka eset, amit levelében szinte irodalmi körülírásokkal fogalmazott meg. Gazdája azzal az ígérettel, hogy majd nemsokára feleségül veszi, két évig visszatartotta - a hölgy állítása szerint - 40 forintnyi bérét, majd váratlanul elhunyt, s minden vagyonát adósságai fejében lefoglalták, még a cselédlány főkötőjét is, egyéb ingóságait elárverezték. Történetének folytatása is tipikus: „Bár nagy szeméremmel esik is azt kimondanom, hogy ő velem együtt, mint gyarló emberek, hibáztunk, de úgy, mint emberek, nem pedig mint szentek hibáztunk abba, hogy ámbár még hittel összeköttetve nem voltunk, mégis a szeretet-gyümölcs az ő életébe csaknem másfél esztendővel magát köztünk kimutatta egész valóságában." A szerencsétlen sorsú fiatalasszony most a várostól kérte elmaradt bérének kifizetését és főkötője visszaszolgáltatását, hogy árván maradt gyermekével együtt valamilyen megélhetés után nézhessen Miskolcon.

257 Az 1820-as évektől a bevándorlás egyik meghatározó összetevője a Galíciából beköltöző, Miskolcon is megtelepedni kívánó zsidóság volt. Tömeges beköltözésük ellen a város és a megye többször próbált meg intézkedéseket foganatosítani, az ebben való részvételre próbálta a helyi zsidó elöljárókat is rábírni. „Semmi idegen, akár tehetős, akár tehetetlen zsidó, általunk és közénkben, főképpen pedig aki sorsához mérsékleti tulajdon tehetségéből nem élhetne, ezen nemes városnak kebelében lakóul be ne fogadtasson" - határozta meg pontosan a beköltözni vágyókat is a város tilalmazó rendelete.

258 Zukermandl János és Falk Salamon, „a miskolci zsidóság bírái az egész község nevében" viszont arra panaszkodtak, hogy a ren257 B.-A.-Z. m. Lt. LV. A. 1501/e. 42/1830. sz. A főkötő egyébként számára értékes holmi lehetett, egykorú kimutatások 20 Ft körüli értékre tartották. Ld. pl. B.-A.-Z. m. Lt. LV. A. 1501/e. 572/1822. sz. 258 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 1501/e. 526/1824. sz.