Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

IPARFEJLŐDÉS

uralkodó nézetekkel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy a város XVIII. századi ipara korántsem volt azonos a céhes iparral.

92 A városi céhszervezetek felépítése, belső élete a XVIII. században az állami beavatkozások hatására változott elsősorban. Több mint félszáz törvény és rendelet előírásaihoz kellett igazítani a céhek életét. Ebből következően a céhszervezetek formális demokratizmusának konzerválódása ellenére az iparos testületek egyre inkább kívül rekedtek a helyi gazdaságpolitikát, a helyi közösségi életet befolyásoló szerepkörön. A céhek cselekvési hatóköre beszűkült, az állami, vármegyei és városi irányítás függvényévé vált. A XVIII. század előtt a céhek képviselői fontos tisztségekre tettek szert a város vezetésében és ily módon az iparosok érdekében befolyásolhatták a döntéseket. A XVIII. században a céhek ilyen jellegű befolyására nem találunk példát. A város elöljárósága a törvények és rendeletek szorításában a lakosság érdekeit szem előtt tartva foglalkozott a céhek ügyeivel. A miskolci céhek közül 7 volt XVIII. század előtti alapítású. A mészárosok II. Ulászlótól nyerték szabályzatukat 1508-ban.

93 A vargáknak II. Lajos adott kiváltságlevelet 1521-ben.

94 Mindkét céh szabályzata olyan általános elveken alapult, amelyek a mesterségek gyakorlásának kereteit és feltételeit rögzítették és bármelyik középkori város hasonló dokumentumával összevethetők annak bizonyítására, hogy a céhek működésének jellemző feltételei a szabad királyi városokon kívül a mezővárosokban is kialakultak. A miskolci vargák a pesti vargák céhleveléből vették át az artikulusokat, ami a két város között egyfajta kapcsolatot is feltételez a bőripar területén e korszakban. A harmadik XVI. századi céh, a szabócéh 1531-re vezette vissza eredetét. Azonban a céh csak 1550-ben kapott királyi privilégiumot, amikor I. Ferdinánd megerősítette Pemfflinger Sebestyén főispán és diósgyőri várnagy 1531-ben adományozott szabályzatát. I. Ferdinánd kiváltságlevelét 1610-ben Thurzó György nádor 92 SZENDREI J. 1904. 521-602. p. 93 MARJALAKI KISS L. 1925. 9-12. p. 94 GYULAI É. 1996/a. 314-317. p. Vö. SZENDREI J. 1890 151. sz.