Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI

kalmárok. Árujuk 20-30 frt-ot érhet, ami nem másból áll, mint pipából, taplóból, bicskából, szatyingból (bőrből), kötelekből és ringyrongy pántlikákból. „Kik jobb karban vannak, száma Miskolczon kettőnél hárománál feljebb állig mehet, a többiek nagyobb részben más pénzeikből fényeskednek." A Kiss László miskolci számvevő által készített jelentés még kitér arra, hogy a legkisebb számú csoportja a zsidóságnak bőr, gubics, gyapjú, élet (búza), bor kereskedésével is foglalkozik, de már különösebb haszon nélkül. A borkereskedelem lehanyatlott, Lengyelországba zsidók már ritkán szállítanak. Ha pedig onnan jönnek kereskedők, csak akkor vetődnek el vidékünkre, ha a Hegyalján nem találnak eladó borokat.

142 A zsidóság foglalkozás szerinti csoportosítása és megélhetésük módozatainak, lehetőségeinek leírása elfogadható, a XIX. század első harmadának társadalomképébe beilleszthető, csak éppen ellentmond annak, amit az izraeliták „saját maguknak vezetett" dokumentumaiból megtudtunk. Az önmegítélés, önmaguk „beállítása" és a valóságos kép között hasonló ellentmondás van, mint amit a görögök esetében is tapasztaltunk. Az 1830-1840-es években viszont már nincsen görög gazdasági és kereskedelmi „fölény", hanem más példák tanúsága szerint „zajlik" a volt görög kereskedelmi pozíciók folyamatos megszerzése, a zsidóság gazdasági térhódítása. Ilyen körülmények között került az országgyűlés elé „a zsidók polgárosítását óhajtó 1840. évi 182. számú irat. Ez a törvénycikkely kétféle javaslatban fogalmazódott meg. Az egyik szerinti 1. §-ában a türelmi adó eltörléséről rendelkezik. A 2. § szerint a zsidó nemzet beilleszkedése „csak a' lépcsőnkénti gondos kifejlődést eszközlő módon lenne a legtanácsosabb", ezért jelenleg elegendő volna a tudományok, művészetek, s hasznos mesterségek területén a teljes szabadság korlátlan gyakorlása. ...Hiszen a polgári társaságnak valamint boldog, úgy leghasznosabb tagja is csak a polgár lehet.

143 A második javaslat szerint a türelmi adó eltörlése mellett a zsidók az ország minden részében és vidékén, minden városában és azoknak minden részében megszorítás nélkül lakhatnak. Szabad nemcsak 142 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/e. 271/1932. 143 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/e. 3854/1844.