Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI

vándorutat tett meg. A XVIII. századi nagy sokadalmakon göröggörög, görög-zsidó, ritkábban magyar-görög és magyar-zsidó nagykereskedő, „mercator" cserélt árut és hitellevelet egymással, vagy a városi, falusi kiskereskedővel, „quastor"-ral. Más esetekben a sokadalom, a vásár kiiktatása, megkerülése jelentette a jövedelem növelésének biztos ütját. A balkáni hegyvidékes területeken tömegáru volt a kikészített állatbőr, főleg a kordoványként ismert kecskebőr. Ezek, ha miskolci céhes mesterember kezéből csizmaként kerültek ki, méghozzá úgy, hogy a bőrt hitelbe kapta, s az eladott csizmák után történt a visszafizetés, a nyersanyagár a készáru árának magasságára emelkedett. Néhány példa tanúsága szerint az így termelődő jövedelem került át a borkereskedelembe. A szőlőművelés idején megvásárolt bor kétségkívül olcsóbb volt, mint szüreteléskor, nem is beszélve arról, ha azt a gazdának kellett a saját pincéjébe kezelni, tartani, s gondoskodni eladhatósági minőségéről. A szőlő művelésekor a gazda szüksége is nagyobb volt, hiszen a munkát, munkásokat élelmezni, fizetni kellett. A szüretkor megvásárolt must pedig már a kereskedő pincéjébe került, s az lehetett a Hegyalján éppen úgy, mint a miskolci Avason. Utóbbinak a tállyai vagy besenyői (ma: Szirmabesenyő) lakosok örültek, hiszen ők voltak többnyire azok, akik saját jószágaikkal szekerezték a hegy levét a miskolci pincékbe. A XVIII. század végéig, a XIX. század elejéig (a napóleoni háborúk időszakáig) ezek a borok kerültek - méghozzá igen nagy mennyiségben - a lengyel piacra. Lengyelországból a hivatalos intézmények és személyek tiltakozása ellenére is arany- vagy ezüst pénz került a görögök kezén a Magyar Királyság területére, amelynek piacteremtő jótékony hatását minden fórumon és minden alkalommal igyekeztek is megfelelő nyomatékként használni és hangoztatni a borkereskedők, vagy a megtámadott görög kommunitás. A jövedelemszerzés, a gazdaságos áruértékesítés és a hitelnyújtás - a fennmaradt iratok, számadáskönyvek, elszámolások, végrendeletek alapján - nagyon tudatos, célirányos és generációkhoz kötött tevékenysége volt a görög kereskedőknek. A görög kereskedőkkel szemben táplált ellenérzés egységesen jelen volt minden településen, ahol ők kereskedelmi közösséget alakítottak és tartottak fenn. Ennek fő mozgatója a hitel volt, amely viszonylag könnyen és gyorsan vezetett az arra rászoruló szőlőjének,