Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI
rásra kiosztott létszám V4-ét tette ki. A lovak és a pénzbeli befizetések sejtetik, hogy a miskolci járás teljes hozzájárulásának felét a miskolci görög kompániával fizettették meg, s ebbe még nem tartoznak bele a jelesebb kereskedő családok által „egyéni felajánlás"ként fizetett összegek. S tették ezt - a korábbi évtizedeknek megfelelően - annak reményében, hogy a katonaság alól megválthatják magukat és fiaiakat. A közteherviselés kérdésében a görög kereskedők számára új fejezetet nyitottak a miskolci mesteremberek először egy 1805-ben, majd pedig egy 1806-ban megfogalmazott panaszos beadványukkal. Előbbit a vármegye elöljáróságához, utóbbit pedig Miskolc város magistrátusához juttatták el. 74 A beadványok lényege - s ezt igyekeztek pontokba szedett érvekkel alátámasztani, - hogy Miskolcon „a szegényebb sorsú lakos nyög akkor, mikor a görög lakos az terhet nem érzi". Tehát úgy érzik, hogy nincsen közös teherviselés, aminek egyik oka, hogy a görögöket külön, a miskolciaktól elkülönítve írják össze, de az összeírás után is különbséget tesznek aszerint, hogy melyikőjüknek van háza, s kinek nincsen. Pompás házakban laknak, s a legfényesebb helyeket elfoglalták (mármint házaikkal). Az pedig végképpen nem járja, hogy „egy görög lakos az Kávé házbúi pipázva nézze, hogy más örökös lakos társa tselédje, vagy napszámosa néki, töltést tsináljon, amelyen a forspontozástól szabaddá tett heverő paripáján paripázzon, vagy kocsizzon. Ugyan hogy alhat (ez) meg az igazsággal?" A vádak sorjáznak, s kitérnek a görögök fényűző lakásaira, a kereskedők várostól való hosszú távollétére, összességében arra, hogy „nem tudjuk úgy leírni, mint eddig érzettük fájdalmunkat". A quártélyadás ellen tiltakozva írják le a görögök, hogyan néz ki a kereskedő lakóháza. ,,A' kereskedőknek Házaik, a' mint tudva vagyon mindenek előtt, portékákkal, kereskedésekhez tartozó Laistromokkal, kötelező Levelekkel, és egyéb iroványokkal, nem különben pénzes ládákkal (?!) rendszerint el foglalva állanak. Az Esztendőnek külön-külön részeiben, gyakorlata huzamos időket szoktunk házainkon kívül el tölteni, rész szerint Lengyel Országban, rész szerint a 74 Vö. DOBROSSY I. 1988. 341-351. p. ill. B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 8/k.
