Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI

ladó összeget. 24 Minden bizonnyal ez mutatja hitelesebben a görö­gök állapotát hiszen 1808-1809-ben készült - általam ismert utolsó conscriptioban - 85 görögöt illetve „volt" kereskedőt írtak össze. A 60 férfi és 25 nő a korábbi összeírásokból évtizedek óta ismert, a korosodást mutatja, hogy a nők jelentős része özvegy. Pontosan nem is lehet meghatározni, hogy a nevek mögött már milyen létszá­mú népességre utal. 25 Bár nem az összeírásokat helyettesítő forrás, de fontos informáci­óval szolgál az 1817-ben készült Liber Fundualis. (A Domby István földmérő-mérnök által készített munka két részből áll. A város belső területeinek első térképrajzát kiegészíti a telekkönyv, amely az ut­cák sorrendjében, folyamatos házszámozással tünteti fel a telek tu­lajdonosát, a telek nagyságát, s mindezeket - gyakorta - kiegészítő magyarázattal, értelmezéssel látja el.) A telekkönyvből megtudjuk, hogy kb. 30 olyan család él a belvárosban és a közvetlenül csatlako­zó mellékutcákban, akiket mint görög kereskedőket a korábbi ösz­szeírásokból ismerünk. Ez természetesen nem alkalmas arra, hogy a diaszpóra nagyságát meghatározzuk, csupán arra, hogy tudjuk: a XIX. század első-második évtizedében milyen házak voltak még az egykori, vagy akkori kereskedők tulajdonában. 26 Az 1820-as éveket követő, a kolónia, vagy a kereskedők létszámá­ra vonatkozó adatok esetlegesek, s összekapcsolódnak a diósgyőri koronauradalommal. A különböző jogügyletekből, bérletekből (föld, bolt) viszont levonhatunk érdemi következtetéseket. Ez azt jelenti, hogy a város társadalmában a görögök, illetve már nem kereskedő leszármazottaik elfoglalták helyüket, valójában konfliktusra okot sem adó módon megtörtént beilleszkedésük, asszimilációjuk. Sem a helyi közigazgatás, sem ők maguk nem tartották fontosnak a névso­rok, nyilvántartások vezetését, s hogy ez nemcsak helyi jelenség volt, hanem jellemzője az országos megítélésének, érzékelteti a Helytartótanács 1839-ben kelt leirata is. „Múlt, 1838. Esztendei 24 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 6. 25 HOM. HTD. 73. 613. 1. leltári szám alatt található a másolat, ill. az összeírás feldol­gozása a múzeumban. A munkát MARJALAKI KISS L. végezte 1955-ben. Az eredeti Conscriptio már nem lelhető fel a levéltárban. 26 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/g. 1. feldolgozását és a mai házszámozással történő össze­vetését, azonosítását ld. MARJALAKI KISS L. 1957. 102-115. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom