Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI

arnóthok, sidók és egyéb kereskedők" borvásárlását és értékesítését szabályozza.

14 A XVIII. század első negyedében, felében Miskolcon időlegesen vagy véglegesen megtelepedő kereskedők tehát Moszhopoliszból és környékéről származtak, macedovlachok vagy makedorománok voltak, akiket a miskolciak gúnynéven cincárnak neveztek, de érintkezési nyelvük és hivatalos írásuk miatt görögöknek tartották őket, megkülönböztetésként az Egerben és Tokajban egyaránt használt rác elnevezéstől, amely a szerb nemzetiségű kereskedő-csoportokat jelentette. A moszhopoliszi „kirajzás" egyik lehetséges okaként említjük, hogy a várost a törökök albán segítséggel(?) 1767-ben feldúlták és rommá tették, a lakosság jelentős részét így kényszerítve menekülésre az „arany-városból". Az 1770. évi összeírás magas népességszáma, majd a folyamatos növekedés a XIX. század végéig amelyet leginkább az 1793. évi összeírás fejez ki -, nemcsak nálunk, hanem a balkáni kereskedelem európai központjának számító Bécsben is érzékelhető volt.

15 A GÖRÖG KERESKEDŐK ORSZÁGOS ÉS HELYI ÖSSZEÍRÁSAI, MŰKÖDÉSÜK SZABÁLYOZOTT KERETEI A magyarországi görög kereskedőkről a XVIII. században három országos összeírás készült: 1754-1755-ben, 1770-ben és 1778-1779ben. A kutatás hazai és nemzetközi irodalma általánosan és egy-egy településre vonatkozóan is tartalmaz ezeken túli összeírásokat, azok feldolgozását, elemzését.

16 A Helytartótanács által elrendelt országos összeírások mindig következményei voltak valamilyen nemzetközi konfliktust lezáró békének, megállapodásnak, de emellett minden jelentősebb városnak, mezővárosnak is voltak saját összeírásai, amelyek vagy a település lakóinak egészére, vagy valamelyik csoportjára (pl. görögökre, zsidókra) terjedtek ki. Miskolc esetében - valószí14 KOLOZSVÁRI I.-OVÁRI K. 1890., 399. p., ill. SZENDREI J. 1904. 599. p. 15 ENEPEKIDES, P. K. 1959. V-VIII. és 1-47. p. 16 BÚR M. 1984. 267-290. p., FÜVES Ö. 1962. 228-231. p., PETRI E. 1975. 17-18. p., ECKHART F. 1918. 356-391. p.