Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN
ben arra panaszkodott, hogy a mintegy „30 ezres" népességnek mindössze 1732 nyilvántartott adófizető háztartása van, nem is beszélve a kamara által a városra nehezedő terhekről. „Nincs is ez okból fennmaradhatásra egyéb kilátásunk, mint a sok évek óta sürgetett megnyerése a szabad királyi városságnak, melyben a renddel és csinosodással párosulandó szabadság, s a tehernek csak a legkisebb s szegényebb osztályra nehezülése helyett a jog és teher közössége különben szerencsés fekvésű városunk felvirágzására meg is tenné varázshatását." 101 A már liberális politikai felfogásról is (például a társadalom „jog és teher közösségeként" történő értelmezésekor) árulkodó segélykérő levél minden bizonnyal Kun Miklós főbíró munkája, legalábbis abban visszhangzanak egy évvel korábban megjelent várospolitikai röpiratának érvei. 102 A főbíró a „szabadság és tulajdon" gondolatkörének a nemzeti felemelkedéssel párosuló liberális politikai eszmerendszerébe kapcsolta Miskolc királyi városságának ügyét. A magyar polgári átalakulásban központi jelentőségű kategóriák felsorakoztatása közben olvashatunk nála a szabad birtokforgalmon és iparszabadságon alapuló jólétről, az ehhez szükséges személy- és vagyonbiztonságról, a „sokféle hatóságú" elavult politikai intézményrendszer világos és egyértelmű reformjáról, valamint mindezek alkotmányos garanciáinak szükségességéről. Sőt az állam modernizációjának igenlése mellett sorai között felbukkan a nemzeti felemelkedés és az ehhez szükséges társadalmi összefogás, egységes nemzeti fellépés valamint a visszaélésekkel szemben legfőbb fegyverként állítható nyilvánosság igénylése is. (Mint vallotta: Miskolc királyi várossága nemcsak az itt élők elszigetelt érdeke, hanem a borsodi régió, sőt az egész ország nyerne a város kiváltságolásával.) A miskolci főbíró nemcsak a késő-feudális Magyarország paradox viszonyait ragadta meg eszmefuttatásában (egyfelől városának nagysága, társadalmi összetétele valamint másfelől a jogállása közötti óriási ellentmondást), hanem mindennek korlátaival, a szabad királyi városság kívánatos - de alkalmasint gyorsan elavulttá váló jogállapotával is tisztában volt. így írt: „Amint egy részrül nyíltan 101 SZENDREI J. 1890. 486. p. 102 KUN M. 1842. 40-43. p.
