Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSGAZDÁLKODÁS

ismerte a várható terméseredményeket, így érthető, hogy az aratásig kisebb kockázattal mert kölcsönadni a városnak. Amikor az uradalom a gazdálkodás egészét és részleteit érintő jelentést kérte a várostól, a kifizetetlen kölcsön összege 5000 forint volt. Az uradalmi beavatkozást a tanács nem fogadta jó szívvel, első jelentésük hangneme is erről tanúskodik. Alapvető szándékukat maga a tanács gyűlése úgy határozta meg, hogy „szerfelett való terheik könyebségeket eszközlő okaikat" kell az úriszék előtt feltárni.

62 Ez a jelentés sok hasznos információt tartalmaz, bár nyilvánvaló, hogy a készítők szándéka; a tetteik magyarázata, az igazság elferdítését eredményezheti. A város gazdálkodásának legnagyobb problémája az a tény, hogy 16 esztendő alatt, mindössze 18 hónap volt az az időszak, amikor „az török és franczia nemzetek ellen való véres háború" nem sújtotta az adófizető lakosságot. A háborús idők legnagyobb megterhelése a forspont, a szekeres szolgálat. A városban kevés az igáslovat tartó gazda, így a vidéki szekereseket kell igénybe venni a forspont kiállításához, ez pedig tetemes pénzbeli kiadást jelent. A forspont „bérmunkába" történő kiállításából a városnak más előnye is származik, nevezetesen, hogy a város lovai és szekerei így a betakarításnál dolgozhatnak - hétannyit, mint a bérmunkások - s ez a széna jó áron történő eladásából tetemes bevételt jelent. Ez lefordítva annyit jelent, hogy a város magisztrátusa az eladásra szánt széna időbeni lekaszálása és behordása érdekében mi tagadás adófizetői kötelességeit nem a város urának kívánsága szerint teljesítette. Példát mutatott ezzel a város magisztrátusa az árutermelésről. A törvénytelenségek sorába tartozik - szerintük -, hogy a közterheket nem egyformán viselik a város lakosai. Panaszuk a görögök és zsidók ellen van, akik nem fizetik a város házi adójának pótlására kivetett összeget, mivel ők a személyi terhek megváltására fizetnek. A magisztrátus számításai szerint azonban a személyi terhek megváltása, mint egyetlen kötelező, várost illető fizetség 500 forinttal kevesebb évente, mintha a magyar lakosokkal azonos módon adóznának. A magisztrátus ellen felhozott vádak egyike, hogy adósságba ke62 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 59/1800.