Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
VÁROSGAZDÁLKODÁS
sére voltak kötelezve, ezeket az éves számadásokat október l-ig kellett elkészíteni; aki nem készítette el ugyanolyan elbírálás alá esett, mint akinek hibát, vagy hiányt talált a számadásában a tanács. A számadásra kötelezettek - nemesek és nemtelenek egyaránt anyagi felelőséggel tartoztak a rájuk bízott javakért, s ha kárt okoztak a városnak azt meg kellett téríteniük, ha szükség volt rá, a város zár alá vette a vagyonukat és elkoboztatta és mindezek mellett vasra is verhették, tekintet nélkül a nemesi előjogokra. 52 A gazdasági ügyekért való teljes felelősség nemcsak a saját munkájukra és pénzkezelésükre terjedt ki, hanem feleltek - anyagilag is - a kivetett összeg teljes behajtásáért is. A gazdasági tisztviselők felelősségre vonásának joga 1755 előtt a városi főbírót illetve a tanácsot illette meg. 1740-ben a tanács úgy határozott, hogy a város jövedelmei fölött azontúl a bíró egy személyben nem rendelkezhet, gazdasági bizottságokat kell összehívnia, ha az inspektorok gazdálkodásának egyes kérdéseiben kell dönteni. 1755-től, az úrbérrendezés után az uradalmi prefektus gyakorolta a földesúri jogokat. A prefektus a szolgáltatások számadásai mellett a városgazdálkodás állandó ellenőrzését tartotta a legfontosabb feladatnak, s ezért igen szigorúan kérte számon az inspektort. Az inspektori elszámolások hiányának behajtásakor is a kemény kéz politikáját képviselte: az azonnali behajtást szorgalmazta. Ilyen eset volt 1830-ban, amikor Bana Sámuel volt az inspektor, s számadásainak, mi tagadás hiányai voltak. Az év végi elszámolásnál nem tudott magyarázatot adni 3 köböl, 1 véka és 2 portio gabonáról és 2 l / 2 öl tűzifáról. 53 A hiány megtérítésének kérdésében a tanács ezúttal is az uradalmi prefektustól kapta az azonnali behajtásra vonatkozó utasítást. Az elszámoltatás mellett a pénzügyi tisztségviselőknek a kiadásokhoz is előzetes engedélyeket kellett, hogy kérjenek, nemcsak a tanácstól, de a város gazdálkodását felügyelő uradalmi tisztviselőtől: a cameralis praefectustól is. Az engedélykérés természetszerűleg az azonnali intézkedéséket lassította, volt olyan eset is, amikor az inspektor utólag jelentette a magisztrátusnak, hogy volt engedélye a prefektustól. 52 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 2. k. 339. p. 53 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1830.
