Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
IPARFEJLŐDÉS
a leghatékonyabban. A céhen kívüli mesterektől el lehetett kobozni az árut, amelynek fele a céhet, fele pedig a város főbíráját illette meg. A céhek gazdasági érdekeinek érvényesítésekor leginkább a céhek belső életének szabályozásával érhettek el eredményeket, vagy pedig a céhek közötti ellentétek jogi orvoslásában. A belső életet szabályozó normatívák körül a munkaerő és a nyersanyag szempontjai kiemelésre érdemesek. A miskolci kézművesipar minden ágára kiterjedő 1770. évi összeírás is meggyőzően bizonyítja, hogy a XVIII. századi miskolci céhmesterek jelentős része segéd nélkül, csak önmagában dolgozott. Mindössze néhány iparágra volt jellemző, hogy a mesterek önmaguk munkaerején túl más segítségét is igénybe vehették a termelés során. így elsősorban a ruházati ipar képviselői: szűrszabók, szűcsök, vargák, szűrcsapók, csizmadiák. A ruházati iparon kívül csak és egyedül a fazekasmesterek 50%-a alkalmazott segédet. Az elmondottakból következően a céhszabályok egyik fontos megállapítása a segédmunkaerőre vonatkozik. A céhek szabályzatai általában tiltották, hogy egy műhelyben 2 mester dolgozzon, vagy a mester legényt fogadjon társul egy keresetre. 153 Mint ezt már korábban tapasztalhattuk, a céhek előnyben részesítették a mesterség öröklődését, melynek különböző lehetőségei voltak. A „családi vállalkozások"-on kívül nagyon nehéz volt a mesterré válás, tehát ez arra indukálta a legényt, vagy segédet, hogy házasodással szerezze meg azokat az előjogokat, melyek a céhmesterek családtagjait megillették. A XVIII. századi miskolci céhek életében különös fontosságú volt a termelést biztosító nyersanyagok beszerzése. Ezért a céhek igyekeztek biztosítani maguknak a nyersanyagok beszerzésének monopóliumát. Ez különösen a bőrfeldolgozó iparosokra volt érvényes. A vargák az egyenlőség elvét vallották a nyersanyagok beszerzésénél. Ha valaki nyers bőrt vásárolt, az köteles volt megosztani azt a többi céhmesterrel. A szűcsök szabályzata eleve megtiltotta, hogy mások prémes bőrt vásároljanak, s egy-egy mester számára csak legfeljebb 25 bőrvásárlás volt lehetséges. Ellenkező esetben elkobozták a 155 HOM. HTD. I. 76.6.86.
