Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MEZŐGAZDASÁG - ÁRUTERMELÉS - PIAC

az eperfákról; az 1788. Esztendőben ültettek a városban 19 eperfát, az előző évekből maradt 177 fa, de ezeken selyemhernyó-tenyésztés nincs, és nincs a város határában olyan kert sem, ahol tervszerűen nevelnének eperfát.

60 A központi támogatás ellenére az eperfa és selyemhernyó nem lett számottevő az elkövetkezendő esztendőkben sem. Fényes Elek is megállapítja, hogy a „selyembogár tenyésztésről nem sokat mondhatunk". A kertekről és kerti növényekről igen kevés adatot találunk az iratok között, ennek oka elsősorban az, hogy nem tartozott a lejegyzésre érdemes adózó tételek sorába. Ennek ellenére a jegyzőkönyvek megőriztek néhány figyelemre méltó utalást. 1730-ban a városi tanács elkészítette az iskola ügyeit összefoglaló statútumát.

61 A rendszabályok egy része a tanítók kötelességeiről és jövedelmeiről szólt. Mindamellett, hogy a tanítóknak tilos volt kegyetlenül bánni a gyerekekkel, úgy tűnik a magisztrátus a jövedelmeiket is szigorúan meg kívánta vizsgálni. A vizsgálat következtében kimondták a borjövedelem kiméréséhez használt icce cseréjét (nagyobb volt a hitelesnél), a vendégeskedési tilalmat, s ami számunkra a legérdekesebb: a gyöngyvirágszedés, a rózsaszedés, és a mogyorószedés tilalmát. A megfogalmazás arra enged következtetni, hogy ennek a három mezőgazdasággal kapcsolatos foglalatosságnak a nagysága elérte azt a szintet, amikor a lehetséges jövedelemmel már számolnia kellett a városi tanácsnak.

62 A városkörnyéki erdők az uradalom tulajdonában voltak, így sem a parasztgazdaságokban, sem a város gazdálkodásában nem beszélhetünk erdőgazdálkodásról. Az erdőkkel kapcsolatban a faizásról: az épületfa és a tűzifa vágásának jogáról, azonban beszélnünk kell. 60 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. Sp. XXVIII. No. 17. 61 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 2. k. 216-218. p. 62 A felsorolt három növény mindegyike haszonnövény, amit ipari célra használtak, ezért gyűjtötték a vadon növő formáját és termesztették a nemesített változatokat, főként a városi kertekben. A gyöngyvirágot a városkörnyéki erdőkben és ligetekben gyűjtötték, felvásárlói értékét az adta, hogy a tubák készítéséhez használták. A kertekben nagy mennyiségben rózsaolaj előállításához nevelték az igénytelen bokorrózsát ; a rózsaolaj a külföldi piacokon is keresett árucikk volt. Az erdők alján vadon növő mogyoró és a nemesített fajták termését egyaránt a puskaporgyártáshoz használták.