Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MEZŐGAZDASÁG - ÁRUTERMELÉS - PIAC

préselésnél használatos dézsát. Ugyancsak a leltárakból nyilvánvaló, hogy a seprő tárolására külön törkölyhordót tartottak, ami a pálinkafőzés meglétére utal. Fontos tudnunk, hogy pálinkát és égetett bort csak a városi kocsmákban volt szabad árulni, a tiltott pálinkaárusítást az áru elkobzásával büntették.

54 A pincék kijárata vagy kijáratai fölé emelték a borházat, rendszerint kőből, tetejét náddal, zsúppal fedték. A borházak a borkészítés és borárusítás mellett szórakozási célt is szolgáltak, erről tanúskodnak a bográcsok, szalonnasütők, sőt az „ágybéli portékák", ez utóbbiak között a paplan és a párna mellett még szúnyogháló is volt. A pincék a szőlőtermesztés és a borkészítés minőségi növekedését jelzik, a szőlőfeldolgozás és a borkészítés ipari méreteinek kialakulását, azaz az árutermelést. A bor mindig is árucikk volt a kocsmák haszna miatt, szinte az egyetlen pénzkereseti forrása volt a településeknek, köztük Miskolc magisztrátusának. A tárgyalt korszakban azonban a miskolci szőlőtermesztés már túlmutat ezen az ősi árutermelésen, megjelenik a miskolci bor a külső piacokon is. A szőlő feldolgozatlan formában történő nagybani értékesítésére nincsenek adataink, annál több a pincék befogadóképességének növekedésére, s ez a feldolgozott termék, azaz a bor kizárólagos kereskedését jelzi. A szőlőművelés és borkészítés nagyságrendjére, néhány számadat, csak jelzésszerűen: az 1817. évi telekkönyvben 45 dűlőben 1102 szőlő került nyilvántartásba. 1780-ban a miskolci pincék száma elérte az 1224-et, 1848-ra pedig az 1438-at. A pincék szaporodása arra sarkallta a várost, hogy rendeletet hozzon, új pincét ásni, vagy elhagyott pincét újra megnyitni csak a bíró engedélyével lehet. A rendelkezésnek nem lévén megfelelő foganatja, 1725-ben a pinceásásra illetve megnyitásra adót vetettek ki; a pince után 3 forintot, ha volt hozzá kisebb borház 5 forintot, nagyobb borház esetén 8 forintot. Az engedély nélkül ásott pincéket elkobozták a város javára.

55 A város közösségi tulajdonában is volt szőlő és pince; Grassalkovichrendtartás egyik sarkalatos pontja, hogy a város - in communi 54 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. k. 756. p. 55 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 2. k. 19. p., 31. p.