Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MEZŐGAZDASÁG - ÁRUTERMELÉS - PIAC

leti jogot a kincstár. A kamarai igazgatás ezúttal új gazdasági politikát is jelentett: a kamara a kevésbé jövedelmező bérletbe adás helyett az intenzív gazdálkodást helyezte előtérbe; a növénytermesztésre, állattartásra és főként iparra épülő majorsági gazdálkodást. A kialakuló központi birtokigazgatás fejletlen majorsági gazdálkodást, szétszórt, kis terjedelmű magánkezelésű földbirtokot, kihasználatlan erdőterületeket és három önállósággal rendelkező mezővárost örökölt. Ez a három mezőváros: Miskolc, Mezőkeresztes és Mezőkövesd, a XVIII. század második felében pénzen megváltotta jobbágyi szolgáltatásait, s így biztosította az önállóságát. A kamarai igazgatás az új gazdasági politika szellemében két irányban kezdte meg a birtok szervezését: hasznosította a kihasználatlan erdőterületeket és megkezdte a majorsági földek termelésének intenzív növelését. Az erdőterület hasznosítására a legcélravezetőbb megoldást, az iparfejlesztést, választották. A bükki erdőségek ipara hamuzsírfőzéssel, mészégetéssel, szénégetéssel, üveggyártással, papírgyártással, bányászattal és vaskohászattal foglalkozó manufaktúrákkal indult és töretlen fejlődéssel vezetett a nagyüzemi termeléshez. A majorsági gazdálkodás megszervezésének útján az egyik akadályt a lakatlan diósgyőri várban és a vár közvetlen közelében lévő majorsági központ elhanyagoltsága jelentette; a másik akadályt a jobbágyi szolgáltatások rendezetlensége. A majorsági gazdálkodás szervezésére 1755 és 1773 között megalakultak az irányító szervek, az uradalmi igazgatóság, az uradalmi pénztár és az ügyészi hivatal. Az igazgatási szervek megalakulásánál és az igazgatási épületek felépítésénél is fontosabb lépés volt az úrbérrendezés. Az úrbérrendezés a jobb ágy telekre épülő pénzbeli, természetbeni és ingyenmunkakötelezettségeket egyesítette és egységesítette azzal a céllal, hogy a jobbágyság adófizető képességét biztosítsa és növelje a szolgáltatásokat. A jobbágyi szolgáltatások növelésének az úrbérrendezések során bevált módszere volt a természetbeni kilenced visszaállítása, a kilenced nyolcadra történő átváltása, és a mennyiségében nem konkretizált, ezért szabadon növelhető, robot. A jobbágyi terhek felelevenítésével és növelésével szemben a paraszti gazdaságok - a földrajzi adottságokat kihasználva - növelték a gabonatermesztés rovására a jól jövedelmező szőlőtermelést. A paraszti szőlőtermelés