Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MEZŐGAZDASÁG - ÁRUTERMELÉS - PIAC

MEZŐGAZDASÁG ÁRUTERMELÉS - PIAC TULAJDON ÉS SZOLGÁLTATÁS Az 1702 és 1848 közé eső korszak magyarországi mezőgazdaságát a történetírás az árutermelés fellendülésének koraként jellemzi. A mezőgazdasági árutermelés mértékének elemzéséhez szorosan kapcsolódnak a tulajdonviszonyok és a szolgáltatások. Fényes Elek Miskolcot Északkelet-Magyarország egyik legjelentősebb városaként említi az árutermelés fellendülése kapcsán.

1 A magyar történeti terminológiában második jobbágyságnak nevezett korszak tulajdonviszonyainak és szolgáltatásainak összefoglalása nem könnyű feladat, különösen nem a jobbágyi és nemesi jellemzőket is hordozó mezővárosokban, mint amilyen Miskolc volt. Az egységes kép megrajzolását bonyolítja, hogy a ma ismert NagyMiskolc egy része, mint önálló mezőváros vagy jobbágyfalu, a diósgyőri uradalom részeként nem azonos fejlődési úton haladt. A mintegy 100 ezer katasztrális hold uradalmi területhez tartozott ekkor: Tebe, Szentlélek, Muhi pusztahelyek, Ládháza, Radostyán, Varbó, Sajópetri, Kisgyőr, Hejőcsaba, Parasznya, Sajókápolna, Sajóbábony, Felsőgyőr (ma Majlát néven Miskolc része), Bükkaranyos, Felsőzsolca jobbágyfalvak, Diósgyőr, Miskolc, Mezőkövesd és Mezőkeresztes mezővárosok.

2 1702-1848, korszakhatár nemcsak Miskolc, hanem az egész diósgyőri koronauradalom életében.

3 Az uradalom 1514 óta számított koronajószágnak, de csak 1755 után került közvetlenül kamarai irányítás alá, ebben az évben immár másodízben, váltotta vissza a bér1 FÉNYES E. 1837. 98-99. p. 2 A felsorolásban a helységek mai hivatalos nevét használjuk. 3 A kamarai gazdálkodásról bővebben ld. VERES L. 1977., VERES L. 1979.