Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

feltételezve inkább 9 ezerre) volt szükség. írásunk elején a felekezeti adatok alapján ennél kevesebbet - egész Nagy-Miskolera a szaporulatukkal együtt 9000 főt - becsültünk. Elemzésünkből azonban kiderült, hogy egyrészt a város esetében valószínűleg némileg kisebb szaporulattal kell számolnunk, másrészt a bevándorlók között minden bizonnyal szép számmal lehettek a megyéből jövő református magyar lakosok is (akiknek betelepülése a felekezeti statisztikák alapján követhetetlen.) Összességében tehát a XIX. század közepén Miskolcon élők legfeljebb harmada tekinthető a 150 évvel ezelőtti népesség leszármazottjainak. Ezzel jól összevág, hogy a XVII. század végén valószínűleg majdnem teljesen reformátusok által lakott városban az 1850. évi népszámlálás már csak 49 százaléknyi kálvinistát talál (s feltehetőleg ezek egy része is környékbeli, illetve távolabbi protestáns falvakból származik.) Miskolc népességfejlődése vizsgálatunk alapján tehát négy szakaszra bontható. A visszafoglaló háborúk időszakát, valamint az azt követő újrarendeződési időszakot egy nagyméretű népességi katasztrófa zárja 1709-1710-ben, mely teljesen új alapokra helyezi a város népességfejlődését. Az ezt követő 70 éves periódust a nagyméretű bevándorlás, a számottevő természetes szaporulat, és Miskolc etnikai és felekezeti értelemben vegyes lakosságúvá válása jellemzi. Az 1780-as évektől induló fél évszázados időszakban a bevándorlás mértéke alaposan lecsökken, a keresztények (németek, szlovákok) helyett pedig egyre inkább zsidó telepesek érkeznek a városba. A természetes szaporulat mértéke majdnem eléri a bevándorlásét. Az 1820-as évek közepe és 1850 között ismét fordulat áll be Miskolc népességtörténetében. A bevándorlók száma meredeken emelkedik (valószínűleg közel felerészben már zsidók), a természetes szaporulat viszont ennél is nagyobb méretű népességfogyásba csap át, így Miskolc népességnövekedése gyakorlatilag megáll. A demográfiai értelemben válságosnak tekinthető időszakban ugyanakkor olyan folyamatok indulnak meg, amelyek egyrészt ismét a lakosság etnikai/kulturális egységesülése felé mutatnak, másrészt a modern városi társadalom kialakulása irányába történő elindulást jelentik. Nagy-Miskolc többi településeire vonatkozóan nem tudunk a fentiekhez hasonlóan árnyalt képet adni, mivel a természetes szaporulat elemzését - és általában a demográfiai folyamatokat - forrás-