Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

az Isten büntetését sejti mögötte. Bár Benkő Sámuel a felvilágosult tudós magabiztosságával már 1781-ben úgy nyilatkozik, hogy „azokat a hatástalan és jól ismert orvosságokat pedig, melyekben a szemfényvesztők és kuruzslók szoktak bízni, akik a fölösleges gyógykezelési időből olykor meg nem érdemelt hasznot húznak, csak kinevetem",

131 a betegek számottevő része másképp vélekedik a betegségek okairól és megszüntetésük lehetőségéről.

132 Orvos helyett inkább „orvosasszonyhoz", népi gyógyítóhoz fordul, gyógyszer helyett gyógyfüveket használ.

133 Ez gyakorta még az elvileg jómódú nemességre nézve is igaz. Annak ellenére, hogy a hivatalos orvostudomány az 1770-es évek óta egyre inkább üldözi a nem hivatásos gyógyítókat, a XIX. század közepéig-végéig nem tudja azt teljesen háttérbe szorítani.

134 (Megjegyzendő, hogy bár a gyógyítók és bábák sokkal közelebb állnak az átlagemberhez, azért a lakosság bennük sem bízik meg maradéktalanul. Nem lehet véletlen, ugyanis hogy a boszorkányperek, rontással gyanúsított vádlottjai között bábák és javasasszonyok igen gyakran fordulnak elo.)

135 A lakosság egészségügyi állapotának jellemzése ma sem egyszerű, a XVIII-XIX. század időszakára nézve pedig csaknem lehetetlen. Bár a XVIII. század vége óta számos orvosi jelentés maradt ránk, ezek többsége Benkő Sámuel 1781. évi leírásához hasonlóan szöveges beszámoló a legkirívóbb esetekről. Mindössze egyetlen olyat ismerünk (1794-ből), ahol a miskolci lakosság néhány betegségét a beszámolót készítő járási seborvos megnevezi és statisztikai adatokat ad róluk. A felsorolt betegségek a következők: láz, orbánc (sebfertőzéssel bekövetkezett bőrgyulladás), szem- és torokgyulladás, súlyos hasmenés, fejsérülések, szülési sérülés és két nem teljesen világosan leírt gyermekbetegség. Elég egyértelmű, hogy a jelentés csak a ténylegesen előforduló betegségek töredékét sorolta fel, mégpedig azokat, amelyek feltűnő, jól látható tünetekkel rendelkeztek. Egy részük nem is betegség, hanem baleset, illetve balesettel összefüggő 131 BENKŐ S. 1976 58. p. 132 VÁRADI S. 1928. 1210-1211. p. 133 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/e, 1824/4040. 134 Vö. OLÁH A. 1986. és FRIEDRICH I. 1977. 135 HŐGYE I. 1982. 206-207. p.