Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

kezetek, etnikumok, társadalmi rétegek szerinti eltéréseit illetőleg Miskolc és környéke különbözőségét, amennyire azt a rendelkezé­sünkre álló források és az eddig elvégzett elemzések lehetővé tették, a korábbiakban ismertettük. Ellenben kevéssé esett szó eddig egy olyan további tényezőről, amely a népességi folyamatokat -, ezen belül elsősorban a halandóságot - befolyásolhatta: a közegészség­ügyről. E témakörön belül három kérdéssel érdemes részletesebben foglalkoznunk: a közegészségügy szervezetével, a gyógyító tevé­kenységgel és ezzel összefüggésben az emberek egészségügyi szer­vezethez, orvosláshoz való hozzáállásával, a népesség egészségi ál­lapotával és utoljára, de nem utolsó sorban a lakosság higiénés vi­szonyaival. Az általunk vizsgált időszakban alakul ki Magyarországon a köz­egészségügy szervezete. Az 1720-as évektől, a Helytartótanács létre­jöttétől kezdve hosszú sorban, rendszeresen jelennek meg a megyei és városi egészségügyi szervezetet, az orvoslást, a gyógyszertárakat, a szülészetet, a temetkezést szabályozó rendeletek és utasítások. 121 Az orvoslással, szülészettel foglalkozók száma azonban egészen a XVIII. század végéig igen alacsony, illetve művelői részben nem ele­gendően, vagy egyáltalán nem képzettek. Magyarországon az or­vosképzés csak 1772-ben indul meg, addig egyetemet végzett szak­ember csak külföldről (vagy külföldi képzésen keresztül) kerülhe­tett be a magyar egészségügy szervezetébe. A sebészek és gyógy­szertárosok képzése egészen a XVIII. század végéig céhkeretekben történik, bár a század közepétől kezdve a hatóságok már tudásukat ellenőriztetik az egyetemmel, illetve megyei vagy városi orvossal. Ezzel szemben a bábák időszakunk elején még „beletanulnak" a mesterségbe, csak a század utolsó harmadában kérik tőlük számon egy rövid képesítő tanfolyam elvégzését. 122 Az egyházi és világi ha­tóságok hosszú ideig elsősorban azzal foglalkoztak, hogy utóbbiak megfelelőképpen el tudják e látni (a római katolikus rítus szerint) az életképtelennek látszó újszülöttek szükségkeresztelésének felada­121 MAGYARY-KOSSA GY. 1940. IV., GORTVAY GY. 1953., OLÁH A. 1986. 122 DUKA-ZÓLYOMI N. 1985.

Next

/
Oldalképek
Tartalom