Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

lása (alacsonyabbá váló termékenységük), valamint a vegyes házasságok, illetve vallásváltoztatások következtében bekövetkező katolikus létszámnövekedés is. A XIX. század elejéig bezárólag az áttértek száma - beleértve a gyermekeket is - körülbelül 800 fő lehetett,

104 amely a római katolikusok létszámnövekedésének legfeljebb negyed részét teheti ki. A római katolikus egyház tisztségviselői minden eszközzel terjeszteni igyekeztek hitvallásukat, de ez nem mindig járt egyértelmű eredményekkel. Egyrészt a XVIII. század első felében felekezeti villongásokhoz vezetett, mivel a Miskolc város vezetését kezében tartó református elit elég erős volt ahhoz, hogy gyakran sikerrel szálljon szembe a részben katolikus vallást követő megyei vezetőkkel, valamint az egri egyházi hatóságokkal. Másrészt a folyamatok nem kizárólag egyirányúak voltak. Előfordult, hogy egyesek a római katolikus felekezetet hagyták el az erőszakos hittérítés hatására vagy a plébánossal bekövetkezett konfliktus miatt,

105 bár kétségtelen, hogy utóbbiak száma lényegesen alacsonyabb volt, mivel a katolikusok kitérését (az aposztáziát) az államhatalom kemény büntetések kilátásba helyezésével igyekezett meggátolni.

106 A XVIII. század végétől kezdve a felekezeti ellentétek csökkennek és a vallásváltoztatások ettől kezdve szinte kizárólag a vegyes házasságokhoz kötődnek.

107 Utóbbiaknál az országos - és helyben is érvényesülő - gyakorlat az volt, hogy a gyermekek nemüktől függően követték apjuk vagy anyjuk felekezetét, azonban forrásanyagunkból úgy tűnik, hogy katolikus apa esetében a családok nem mindig voltak e szokáshoz következetesen hűek. Előfordult, hogy a római ka104 HORVÁTH Z. 1997. 221. p. Vö. BARSI J. 1991. 184-185. p.; SZENDREI J. 1911. 313. p. és B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501

/c XVII. VI. 785. 105 FLE. AV. Intranea. No. 1956. 1794. 106 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/b. Spec. XXII. Ad. No. 243. (Prot. curr. 1749). 107 Forrásaink azt mutatják, hogy mind a vegyes házasságokban, mind az áttérésekben számarányukhoz képest a legerőteljesebben a szórványban élő, a helyi hatalom támogatását kevésbé élvező evangélikusok vettek részt. A miskolci, diósgyőri és görömbölyi római katolikus plébánia 1790-1805 közötti kimutatásai szerint az áttértek kb. 30 százaléka evangélikus - a Nagy-Miskolcon ebben az időben összesen kb. 5 százalékra tehető a teljes népességen belüli arányuk -, 65 százalék református, 5 százalék zsidó. Az 1786-1789 közötti, ebből a szempontból igen pontosan vezetett római katolikus anyakönyvek szerint a vegyes házasságok aránya 22 százalék, az 51 főnyi más felekezethez tartozó személy 47 százaléka evangélikus, 37 százaléka református, 14 pedig görög katolikus.