Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

sod megye megmenekült az 1739-42. között két hullámban támadó járványtól, miközben a szomszédos Gömör, Heves, Abaúj, és Zemplén megyékben 1739-1740 folyamán több ezren váltak a pestis áldozatává. A korabeli hangulatot jól mutatja, hogy a református egyház egy darabig minden hónap első vasárnapján hálaadó istentiszteletet tartott 1740 nyarától kezdve.

60 Az iratanyag részletes vizsgálata után csak arra gondolhatunk, hogy a járványmentesség egy adag szerencse mellett főként azért következhetett be, mert a megye határait az utasforgalom, és a pestis vele együtt járó terjedése elől sikerült vesztegzárral eredményesen lezárni arra az időre, amikor a járvány a környéken dült.

61 A pestis az 1740-es évek után Magyarországon Erdélyt kivéve - többé nem jelentkezett, eltűnésének okai azonban pontosan máig nem tisztázottak. Minden valószínűség szerint vagy a betegséget okozó bacilus vagy az azt hordozó állatok együttese (bolha és patkány) - esetleg mindkettő - körében végbement egy olyan biológiai-genetikai változás, amely az európai földrészről való eltűnéséhez hozzájárult.

62 Ezt követően közel 90 évig nem következik be országos méretű járvány katasztrófa Magyarországon. A következő országos méretű és pusztító erejű járvány, a kolera Magyarországon először 1831-ben jelentkezett és Miskolc környékén az általunk vizsgált időszakban az 1848-49. évi szabadságharc kitöréséig nem is pusztított még egyszer komoly mértékben. Az 1831. évi kolera azonban telep ülésegyüttesünkön egy, már járványos betegségekkel korábban is többször sújtott, legyengült népességet támadott meg (erről még a továbbiakban szó lesz) és számottevő mennyiségű áldozatot szedett. A hivatalos országos zárójelentés szerint Borsod megyében összesen közel 7000 ember halt meg kolerában, közülük legalább 10 százalék Miskolcon és a környező településeken vesztette életét.

63 Ez a pusztítás ismét súlyos halandósági válságot jelentett, de Nagy-Miskolc 60 Lásd DIENES Dénes fejezetét e kötetben. Vö. SZENDREI J. 1904. 387-390. p. 61 Vesztegzár állítása egyébként minden törvényhatóságban kötelező volt, de mivel a lakosság egészségügyi fontosságát nem értette és az gazdasági célú mozgását akadályozta, betartását többnyire nem vette elég komolyan hasonlóan az elválasztó vonalakat őrző megyei hajdúkhoz és községekből kirendelt mezőőrökhöz. 62 ANDORKA R. 1985. 63 FÜGEDI E. 1980. 91. p.; SZENDREI J. 1911. 35. p.