Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

tása feladatát látta el.

30 Emellett az Udvari Tanács tagjai tanácsadó szerepet töltöttek be Rákóczi mellett, illetve gyakran az ő megbízásából vidékre indultak valamely közigazgatási vagy hadszervezeti feladat ellátására, egyfajta „fejedelmi biztos"-ként. Az Udvari Tanács 1704. február 20-25. között történt felállításától 1705 szeptemberéig, a szécsényi országgyűlésig (s ott a szenátus létrehozásáig) látta el központi feladatait.

31 Az Udvari Tanácsnak már a miskolci ülésein is megfigyelhető Rákóczinak az a törekvése, hogy erős központi hatalmat építsen ki, mely a hadszervezés és a vármegyék életének összehangolása folytán biztosítja a belső rendet és a nemzeti összefogást. A forrásokban a szervet nem egyszer „ministerium"nak, tagjait „minister"-eknek nevezték. Az erős apparátus kiépítésére pedig égető szükség is volt, hiszen az Udvari Tanács tagjai által foganatosított intézkedések nem egyszer értetlenséget, vagy éppen ellenállást váltottak ki a helyi érdekeiket féltő fő- vagy alispánok, birtokosok, különböző rendfokozatú és származású katonai vezetők stb. körében, s Rákóczinak illetve a tanácsosoknak gyakran kellett fegyverhez nyúlniuk, hogy a vármegyék végrehajtsák intézkedéseiket.

32 Ami pedig a tanács összetételét illeti, a kérdés szakavatott kutatója joggal szögezte le, hogy az inkább elszegényedett nemesi rétegekhez tartozók mellett a papságot illetve a főnemességet reprezentáló egy-egy tanácsos aligha számított feladatvállalásával saját társadalmi osztályában példamutatónak.

33 Rákóczi 1704 elején Miskolcon több fontos külpolitikai vonatkozású döntést is hozott, s talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a másfél hónap a szabadságharc szövetségi rendszerének kidolgozása, a külföldi kapcsolatkeresés területén is nagyon fontos időszak. A 30 HECKENAST G. 1999. 560. p. 31 HECKENAST G. 1999. 561. p. Bánkuti Imre az Udvari Tanáccsal kapcsolatban fentiekkel részben ellentétesen - azt hangsúlyozta, hogy az kizárólag végrehajtó szerv volt, hiszen a kezdeményezés mindig a fejedelemtől indult ki, s szerinte a testület létezése „legfeljebb azt jelenti, hogy Rákóczi valóban nagy létszámú tanácsadó gárdával vette körül magát, azonban ezek nem alkottak zárt, minden ügyben rendeltetésszerűen véleményt nyilvánító szervezetet, és ami a legfontosabb: nem volt jogkörük és lehetőségük érvényes politikai döntések meghozatalára". BÁNKUTI I. 1980. 143. p. 32 R. VÁRKONYI Á. 1989/a. 190-191. p. 33 HECKENAST G. 1999. 565. p.