Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
TOPOGRÁFIA ÉS VÁROSKÉP
kat, pallókat, malmokat, malomárkokat, csatornákat, gázlókat, vágóhidakat. Bél Mátyás országleírásában az 1720-as években készült kézirat Szinva-szócikke Miskolc folyójának és jelképének első tudományos igényű leírása. A másfél mérföldnyi hosszú Szinva arról híres, hogy a borsodi régióban a legtöbb benne a rák és pisztráng. Miután a Bükkben, a „Szent István-erőse" nevű hegy oldalában megered, a Garadna patakkal bővülve jelentős víz lesz belőle, s már a hegyek között fűrészmalmot hajt. Diósgyőrön átfolyva, Miskolcig dombokkal övezett síkságon halad végig, majd kettészeli a várost. Itt is igen sok malom van rajta, éppen ezért a tiszta patak igen szennyessé válik, s Miskolcról már piszkosan kavargó, a korábbira alig hasonlító vízként folyik el. 445 Miskolc másik folyócskája, a Pece, melynek első leírását Benkő Sámuel orvosi helyrajzából ismerjük, Miskolc északi hegyeiről több vízfolyásban szakad le, tajtékköveket hozva magával, s még Miskolcon is több ágban folyik, majd a város területén szakad a Szinvába. A hegyi patak nyáron kiszárad, de esős, olvadásos időben nagyon megduzzad. 446 A diósgyőri határban ismert volt a Pecét tápláló, Lyukó-völgyről lefolyó patak is. 447 Miskolc lakosait leginkább a kiszámíthatatlanabb Pece veszélyeztette gyakori, hirtelen áradásaival. Az egyik legnagyobb pusztítást 1778ban végezte a patak, amikor a minorita rendházig és a Piacig, sőt a Szinváig elmosta a telkeket, több házat is magával sodorva. 448 Különösen ki volt téve az árvíznek a Pece-fenéknek nevezett városrész, a Nyakvágó környéke, illetve a Kis-Hunyad utca, amelyet a Pece kisebb áradása esetén is teljesen elöntött a víz, s ha a Szinva is kilépett a medréből, a Derék utcát semerről sem tudták megközelíte445 Szinyva [...] tenet cursum versus orientem pulchra collibus intermissa planitie, dum Miskokzinum adtingat. Inlabitur autem Miskolczinum ab occidente, et quum medium interluisset, exit orientali eius latere. Media fere parte oppidi eleganter in piscinam colligitur, molisque servit compluribus. Sed pro his beneficiis sordes recipit, sitque ex nitido sordus. Quapropter egressus ex oppido iam turbidus, et sui prorsus dissimilis in patentiores campos diffunditur, tandemque in Sajonem cadit infra vicum Felső-Zsolcza. BELIUS, M. é. n. 1213. pp. 446 BENKŐ S. 1976. 26. p. 447 A Lyukó völgyérül lefolyó patak alveussának excavatioja. 1740. B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 2. köt. 806. p. 448 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. V. 1456.