Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

Kálvinnal, sem Genffel nincsenek olyan közvetlen kapcsolatban, mint Ulrich Zwinglivel és Zürich-hel, illetve Theodore de Beze-zel.

16 Ez pedig később fontos lesz az egyházszervezetről vallott nézeteik kialakulása szempontjából.

17 Krakkói diák, majd Melanchton tanítványa Északkelet-Magyarország legizgalmasabb prédikátor-egyénisége, Dévai Bíró Mátyás is. 1531-ben már Kassán prédikál a polgárok rokonszenve és támogatása mellett, mert bár az egri püspök elfogatja, 1533 nyarán kiszabadítják.

18 A Miskolchoz közeli városok közül később, 1539-ben Sárospatakon szolgál Perényi Péter udvari papjaként, majd 1541-ben Szikszón lesz az iskola vezetője.

19 A környék minden fontosabb városában befogadtatnak a tanai, ha újra és újra menekülnie is kell az egri püspök üldözései miatt. Tudomásunk van arról, hogy 1542-ben Miskolcon hirdeti az igét, ami azonban nem jár eredménnyel.

20 1542-ben tehát Miskolc városa még nem kész a reformátori eszmék befogadására, annak ellenére sem, hogy azon városok, melyekkel földrajzi közelségük okán vagy kereskedelme révén kapcsolatban van, már egytől egyig az új eszmék hívei. Oklevelek egész sora bizonyítja például, hogy Bártfa és Kassa a korszakban rendkívül intenzív gazdasági kapcsolatban áll Miskolccal, sőt, éppen a XVI. századtól lesz egyre jelentősebb a szerepe Miskolcnak és a mellette fekvő Sajószentpéternek, mint bortermelő mezővárosoknak

21 a környék gazdasági életében.

22 Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy a kereskedők a reformációt nem „exportálják" erre a vidékre. Bártfa, Kassa és más felső-magyarországi városok hatásának elégtelen voltát magyarázhatjuk azzal, hogy lakosságuk túlnyomórészt német ajkú. Ezt az érvet azonban nem alkalmazhatjuk a Sárospatak, Szikszó, Gönc stb. mezővárosokkal történő összehasonlításban, amelyek sorra választanak maguknak protestáns igehirdetőket. Haló BÍRÓ S.-SZILÁGYI I. 1995. 65-66. p. 17 Részben ezzel magyarázható az, hogy a magyar reformáció nem lesz következetes a zsinat-presbiteri egyházkormányzat kiépítésében. 18 RÉVÉSZ I. 1938. 60. p. 19 RÉVÉSZ I. 1938. 60. p. 20 SZENDREI I. 1886-1911. II. köt. 141. p. 21 TÓTH P. 1994. 114-115. p. 22 GYULAI É. 1995/a. 127. p.