Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

DIÓSGYŐR BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE 1522-1702 - BESSENYEI JÓZSEF

Természetesen a zálogbirtokosok korában királyi katonaság is tartózkodott Diósgyőrben. Azok vezetője a király által kinevezett főparancsnok (aki kikerülhetett a zálogbirtokosok közül is, de nem törvényszerűen). Ót forrásaink főkapitánynak nevezik - sajnos nem következetesen, ezért megkülönböztetésük a zálogbirtokosok katonai vezetőitől nem mindig lehetséges. Teljes bizonyossággal csupán Haller Sámuelről (1631-1643), Nyáry Zsigmondról (1643-1654), Pap Jánosról (1654-1668), Suskovics Jánosról (1969) és Korláth Zsigmondról (1673) állíthatjuk, hogy betöltötték a főkapitányi tisztet. A korszak végső mérlege elcsüggesztő. A zálogbirtokosok szinte kizárólag a gazdag uradalomból kinyerhető minél nagyobb haszonnal törődtek, a várépület karbantartásáról nem gondoskodtak. Ahányszor állapotát felmérték, mindig azt kellett megállapítani, hogy ijesztő mértékben pusztul, helyreállítása elodázhatatlan. S mivel minden maradt a régiben, a szinte védhetetlen várat 1673-ban bevették és felégették a császári katonák. Csak 1698-ra sikerült annyira helyreállítani, hogy Haller Sámuel családjával és katonáival ellakhatott ott. Katonai fontosságát teljesen elvesztvén, közigazgatási szerepe is megszűnt. Mindennél pontosabban mutatja ezt az a tény, hogy a vármegye főispánjai a XVILI. század elejétől Diósgyőrből Miskolcra költöztek. Ugyanekkor a szepesi kamara felszólította (II.) Haller Sámuelt, igazolja a vár s a hozzá tartozó uradalom birtoklásának jogcímét. Mivel Haller a többszöri felszólításnak nem tett eleget, a szent korona ügyésze pert indított a volt koronajószág visszaszerzésére. Ez pedig új fejezet kezdetét jelenti Diósgyőr történetében.