Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)
DIÓSGYŐR BIRTOKLÁSTÖRTÉNETE 1522-1702 - BESSENYEI JÓZSEF
már Ferdinánd királytól is jogszerűen Diósgyőr birtokába jutott, háborítatlanul birtokolta azt, egészen 1561. július 20-án bekövetkezett haláláig. Halála után, a már idézett zálogba adó oklevél értelmében, törvényes utóduk nem lévén, a vár és a hozzá tartozó uradalom Balassa Zsigmond testvéreinek birtokába került volna. Balassa végrendeletében ezen annyit változtatott, hogy a birtok felét özvegye kezén hagyta, s csak a másik felét hagyományozta a Balassa-rokonságnak. A végrendelet végrehajtása Fánchy Borbálát természetesen nehéz helyzetbe hozta volna, ezért a férje halálát követő napon a következő ajánlatot tette az uralkodónak: Diósgyőr vára és a hozzá tartozó városok, falvak, puszták, birtokrészek és mindenféle jogok fele részét, amelyet eddig neki tízezer magyar aranyért elzálogosítottak, átengedi Ferdinánd királynak s a tízezer aranyat neki ajándékozza. A másik tízezer aranyat, amelyet azért gyűjtött, hogy férje unokái, Balassa András, Farkas és László részéről, akik Balassa Zsigmond után az uradalom másik felére igényt tartottak, s akiknek azt Balassa Zsigmond végrendeletileg hagyományozta, magát biztosítsa s őket azzal az összeggel kielégítse, szintén a királynak hagyja és ajándékozza. Azzal a feltétellel cselekszi ezt, hogy őfelsége Diósgyőr várát és jövedelmeit élete végéig senkit társául nem téve nála hagyja, s ő a jövedelmekről úgy rendelkezhetik, ahogyan neki tetszik, halála után pedig a vár minden tartozékával őfelségére száll. Mindazonáltal, ha őfelsége őt a vár szabad birtoklásában meghagyni nem akarná, vagy a várat a szent koronától elidegeníteni s másnak zálogba adni kívánná, abban az esetben a húszezer arany neki, illetve halála után rokonainak (feltehetően unokatestvéreinek), Fánchy Jánosnak és Györgynek adandó vissza. 35 Az uralkodó, legalábbis fő vonalaiban (mert ismerünk olyan forrást is, amelyből arra következtethetünk, hogy az özvegy Fánchy 35 1561. július 21. Diósgyőr. MOL. NRA Fasc. 420. N° 38. További példányok: MOL. NRA Fasc. 1042. N° 33. Egy ehhez csatolt külön lapon számol be férje haláláról: „...Significo Maiestati Vestre, quod charissimus dominus maritus meus ista preterita nocte mortuus est...".
