Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC HELYE MAGYARORSZÁG TÖRÖK KORI TELEPÜLÉS- ÉS GAZDASÁGI RENDSZERÉBEN - SZAKÁLY FERENC

három - hatalom határvidékévé vált, a hadszíntér közelébe került. A törökök persze már a mohácsi csata (1526) előtt is bő egy évszázada rohamozták a Magyar Királyság déli és keleti végeit, a többszáz kilométernyire északra, az ország közepén fekvő Miskolcon azonban jó, ha egyáltalán értesültek az ott történtekről. Persze előelőfordult, hogy - mint 1471-ben és 1490-ben (ezúttal lengyel trónkövetelő kíséretében) - idegen fegyveres erő vetődött a környékre, a lakosságnak alighanem több félnivalója volt a hatalmaskodó magyar nagyuraktól, gyakran saját földesuruktól. A diósgyőri királynéi vár tövébe települt Miskolcnak mástól kevésbé kellett tartani, földesurai - és azok helyi tisztviselői - pedig a jelek szerint méltányosan bántak vele. A várható változásokból már 1526 őszén kapott némi ízelítőt Miskolc környéke is. Amikor I. Szulejmán hadai októberben megkezdték az elvonulást a kifosztott és felégetett Budáról és Pestről, portyázok árasztották el az Északi Középhegység déli peremvidékét, hogy jól a lakosság emlékezetébe véssék a szultán kurta magyarországi látogatásának emlékezetét: „Váctól fogva Gyengyesig, Miskolcig, Mohiig [...] a Tisza Duna közütt mind megrablák, ígetík. Az Ur Isten tudja, mennyi számtalan ezer rabot elvívínek" - olvassuk egy közei-korabeli feljegyzésben.

6 1541-ben a török megszállók alig kezdték meg a berendezkedést Budán, máris megszólították Miskolc városát. A magyarok főbírájaként Budán maradt - hamarosan megmérgezett - Werbőczy István, János király egykori kancellárja szeptember 14-én intézett levelet a városhoz (amely - a továbbítás bizonyságaként - másolatban, Bártfa levéltárában maradt fenn). A meglehetősen sajátos iromány arról tudósít, hogy bár a szultán portyázókat küldött Pozsony tájékára, azok „a magyar nemzetiségű lakosságot" még akkor is megkímélik, ha Ferdinánd-párti, továbbá, hogy Szulejmán budai pasa gondoskodni kíván arról, hogy a portyázok elkerüljék Miskolc térségét.

7 Vagyis: ha a címzettek megfelelő engedelmességet tanúsítanak, nincs félnivalójuk az ország középső részén grasszáló török hadaktól. (A török apparátus ekkor még arra számított, hogy a magyar 6 MEMORIA RERUM 1981. 30. p. 7 FRAKNÓI V. 1899. 328. p.