Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

nosz cselekedeteért" állítják a törvény elé. A tanúvallomások legtöbbje a káromkodásait és parázna cselekedeteit, valamint még saját anyjával szemben is elkövetett durvaságait taglalja. Nagy helyet kap viszont a periratokban mindvégig az Isten létéről való, másmás nézőpontú gondolkodás. A vádlott ugyanis sosem elégszik meg az istenkáromlással, hanem saját „teológiát" fogalmaz meg. A tanúk közül többen állítják, hogy gyakran hangoztatta, miszerint „sem Isten, sem ördög nincsen... mert ha volna, engem eddig elvesztett volna, de nincsen egy csepp is". Emellett azonban bírálta a kálvini reformációt is: „Ez a calvinista vallás alább való az török vallásnál." Többször bírálja a lelkészt is, ezt mondván például egy Varga Pál nevű jobbágynak, aki éppen a templomból jött: „Minek mégy oda az eb ugatására, mert csak ugat az az ti papotoki" A protestáns papokról alkotott véleményét meg is indokolja az egyik tanúnak. Eszerint azért szidalmazza őket, „mert az tánczot tilalmazzák". A papság erkölcsi szigorát mutatja ez az utóbbi mondat. Érdekes módon a Bagival beszélgetők legtöbbje igyekszik „visszatéríteni" őt az egyházhoz, a templomba járáshoz. Az előbb említett Varga Pál például arról próbálja meggyőzni, hogy „a pap nem ugat, hanem jól mond". Egy másik tanú elbeszéli, hogy többen próbálták megértetni Bagival, hogy „ha templomban járnál, megtanulnád, az Isten hogy vagyon, de azért nem tudod, mert nem jársz oda". Az embereket tehát - lett légyenek a legegyszerűbb jobbágyok akár - a hétköznapok szintjén is foglalkoztatják a vallás kérdései, tudatosan vallják magukat protestánsoknak. Beszédtéma lehetett akár a prédikáció tartalma is, mert egy Molnár Mihály nevű tanú beszámol arról, hogy miután a templomból hazatért, a vádlott arról faggatta, mit tanult: „Az mi eszembe jutott, megbeszéltem néki, azt is mondám, ezt monda a praedicator: az ki az ő ifjúságának idejét az ördögnek szenteli, az ő vénségének idején nem kell az Istennek." A perben előkerül Veres János neve, aki széket adott Bagi Jánosnak a templomban, amit az nem fogadott el. Veres János a korszak egyik legbuzgóbb reformátusa lehetett a városban: tudunk adományáról és arról is, hogy több ízben cselekszik a templom, az egyház érdekében. Az eddig előttünk ismertté vált mozaikdarabokból kirajzolódó kép alapján nem válaszolhatunk teljes biztonsággal arra a kérdésre, hogy vajon mit jelenthetett a város bármelyik lakosának az életében