Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

része, amely szinte szabályos hitvallás és tudatos kálvinista megnyilatkozás: „...legelsőben is az én lelkemet ajánlom a minden nemű bűnösökön nagy könyörülő és bőséges irgalmú Szent Istennek kezében, testemet peniglen az közönséges anyának, a földnek gyomrában, honnét az utolsó napon várom a feltámadást és lelkemmel megegyesülését az örök életnek elvételére egyedül csak az Úr Jézus Christusnak szentséges érdemeiért. Ezeknek utánna dicsérem és örökké való hála adással magasztalom az én Uramnak, Istenemnek szent nevét azért, hogy engemet ingyen való irgalmasságából... áldott..." Az ingyen való kegyelem és az egyedül Krisztus érdeméért történő üdvözítés tipikusan a kálvini reformáció tanítása. Ennek tudatos vállalását mutatja a testamentum első rendelkezése, amelyben gyermekeit arra inti, hogy „az Helvetica ortodoxa religiót, kiben nevelkednek, utolsó órájokig megtartsák". A végrendelet egész szövegét ez a hangvétel hatja át. A jószágairól való rendelkezés után újra visszatér ahhoz, hogy gyermekei csak akkor birtokolhatják az örökségüket, ha megmaradnak a vallásukban: „Senki gyermekeim közzül az Helvetica ortodoxa religióját ne változtassa, ha ki. elhadná, igaz vallásában persévérait gyermekim adják ki ex praenotatis aviticis az ő rata portióját és minden én acquirált jószágomból és javaimból az oly hiti hagyott gyermekimet excludálják és mind addig vissza ne adják, míg Istenét meg nem követi és elhagyott igaz vallására vissza nem tér maga és maradéki. " - A helvét egyházhoz való tartozás tehát a XVLI. század közepére már mindenképpen tudatossá válik, ám még ebben a végrendeletben sem történik egyetlen utalás sem a Biblia, vagy más kegyes olvasmányok meglétére a család holmijai között. Ugyanezt mutatják az ugyanebben az időszakban megszaporodó székperek és székadományok is. A városi társadalom számára a templomban elfoglalt hely fontos státusszimbólummá válik, hiszen a magisztrátus adományozza meg a polgárokat templomi ülésekkel, méghozzá gyakran a városért végzett szolgálataik fejében: a templomi szék tehát az érdemek, a város társadalmában elfoglalt pozíció jelzőjévé válik. Nyilván nem véletlen az sem, hogy a székek adományozásakor pontosan megjelölik annak helyét is. így például az