Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

beleszólást igényel az egyház ügyeibe. Erre utal az az 1678-ban meghozott statútum, amelyben az iskolamester asztaltartásáról és a parókiához tartozó szőlők műveltetéséről rendelkeznek; vagy az ugyanezen évben az iskolával kapcsolatban, a tandíjak dolgában hozott határozat.

172 Egy 1655-ös adat szerint nemcsak a lelkész fizetését határozza meg a város, hanem feljegyzik, hogy egy bizonyos szőlőt, amelyet „idvezült Vas Gergelyné asszony az deákságnak legált volt, azt 6 kegyelmek bizonyos okok miatt az deákság kezéből kivévén... az fő papnak conferálták az parochiához" .

m Tehát az egyházra hagyott mindennemű vagyon felett is van hatásköre a városi magisztrátusnak. Ugyanez a magisztrátus természetes módon határozza meg a prédikációk rendjét, gyakoriságát, a halottak búcsúztatását és a felettük való harangozást. A városi tanács mint sajátjával rendelkezik az egyházzal. Ez a szemlélet köszön vissza abből a szokásból is, hogy a város és a lakosok vagyonát, értékeit a templomban helyezik el. Természetesen oka ennek a templom védhetősége, és valószínűleg az a hit is, hogy itt, lévén „Isten háza", minden nagyobb biztonságban van, mint másutt. Voltak persze olyanok, akiket nem rettentett vissza a bűntől a hely szentsége. 1681-ben például azért indítottak büntetőpert Vályi Mátyás felesége, Varga Erzsébet ellen, mert az asszony „...nem tudatik, micsoda gonosz lelki ismerettől indíttatván és minemű vakmerőképpen való, ördögi szándéktul viseltetvén, nem gondolván az Istennek rettenetes büntetésével, az ki őtet teremtette és gondját is viselte, sem országunk erős büntető törvényeit nem rettegvén, hanem ezen nemes Borsod vármegyében, Miskolcz mezővárossában lévő, Isten dicsősségére és szolgalatjára rendeltetett templomot, kiben az Isten önnön maga mindenek felett szokott szenteltetni, annyira megfertéztette cselekedetivei, hogy megírt Miskolcz várossában lakozó Szabó Györgynek az templomban lévő ládájabeli portékáját Szent Márton nap tájban, az elmúlt 1680. esztendőben felnyitván, abbul egy szoknyát, egy lepedőt, egy pár csizmát, varrott 172 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. I. köt. 381-383. p. 173 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. I. köt. 302. p.