Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

fenntartásáról. 1598-ból maradt fenn az a rendelkezés, amelyben mindenkitől megkövetelik az egy-egy köböl bor adását, „akármely hegyen legyen is szőllője".

159 A határozat a régi törvényre hivatkozik, tehát valószínűleg annak előtte is élt ez a szokás. Ugyanígy rendelkeznek és gondnokságot gyakorolnak a prédikátor jövedelmét adó malommal kapcsolatban is. Egy 1627-ből származó adat szerint „Az prédikátor malmának átlapolja Miskolczon eleitől fogván úgy volt, hogy az derekas építését, házát, hájazat ját, kő padját városul építették, az gátlását az jobbágyok tötték, az Pap szeresiek és Pót utcaiak, az malomkövet az közből vötték és hozták, gerendelt, silib fát azon szerént."

160 1655ben szinte szó szerint ismétlik az előbbieket, 1670 januárjában pedig feljegyzik, hogy „Az város malmának kő padozatja újonnan csinálván talpasaival, lábaival és kiszakadt kőfallal is, egy darabon való restaurálásával együtt, Pap szeresi uraiméknak instantiájokra az becsülletes tanács akaratjábul, öt emberek lévén az segítésében, de nem úgy, hogy szokásban menjen, mert az úgy ennek utánna nem leszen és mostan is csak praedicator uramnak akarván gratificálnunk, építettük meg ezen esztendőben fizetésünkért."

161 - Úgy tűnik tehát, hogy amennyiben a két utca jobbágyain kívül mások is részt vettek a javítási munkálatokban, azt rendkívülinek tekintették és fizetséget kértek érte. Nem derül ki viszont a szövegből, hogy vajon ezt a fizetséget maga a lelkész, vagy a gondnokságot ellátó tanács állotta-e? Ugyanebből az esztendőből származik a vármegye jegyzőkönyvének az a bejegyzése, amely szerint a vármegye alispánt, szolgabírót, esküdteket és még nyolc nemest küld ki a miskolci szenátus kérelmére, hogy vizsgálják felül nemes Damphi Péter újonnan épített házát, mert az háborítja a főprédikátor, Ternyey András malmát és akadályozza annak működését.

162 A probléma elintézési módja nemcsak azt mutatja, hogy a tanács gondoskodik a pap malmáról, hanem azt is, hogy nem a prédikátor jár el panaszosként az ügyben, hanem a miskolci szenátus. Mint kurátor tehát hivatott volt jogi sze159 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. I. köt. 84. p. 160 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. I. köt. 210. p. 161 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. I. köt. 354. p. 162 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. I. köt. 357. p.