Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

Borsod szeniora. 1691-től 1697-ig Sziráki István az esperes, aki szendrői lelkész. 1697-től 1708-ig Pápai János rimaszombati pap, 1709-től 1717-ig pedig Rimaszombati Mihály miskolci lelkész az esperes Borsodban. A felsorolt esperesek szolgálati helyeit tekintve, még ha Hevessy szikszói lelkészségét nem számítjuk is, hat esperes kerül ki a Szikszón szolgáló papok, négy a miskolciak, három-három a sajószentpéteriek és a rimaszombatiak, egy-egy pedig a szendrői és egri lelkészek közül. A MISKOLCI LELKÉSZEK Hevessy Mihály, az első protestáns prédikátor megjelenésétől fogva másfélszáz éven keresztül nem tudunk a városban katolikus pap szolgálatáról. Meggyökerezik tehát a reformáció, és az egész város számára „a bevett vallás" lesz a kálvini református protestáns irány. A nem létező prebitérium gondoskodó, szervező, fenntartó feladatait a városi magisztrátus látja el, a Magyarországon más mezővárosokban is előforduló konzisztoriális rendszerben.

46 A város tehát a középkorból örökölt kegyúri jogait gyakorolja, amikor mintegy „munkáltatójává" válik a mindenkori protestáns lelkészeknek, akik közül a XVI-XVII. században a legtöbben hosszabb időt töltenek Miskolcon. A város és lelkésze viszonyáról sok adatot őrző városi jegyzőkönyv

47 nemigen említ a magisztrátus és a lelkész között nézeteltérést vagy elégedetlenséget. Egyetlen esetben, az 1612-től 1616-ig itt lelkész Miskolczi Csulyak István naplójából értesülünk arról, hogy Miskolcról való eljövetelének az oka az volt, hogy nem elégedett meg azzal, ahogyan a város a lelkészéről gondoskodott.

48 46 Erről BENDA K. 1986. 301-306. p. 47 B.-A.-Z. m. IV. 1501/a. 48 GYULAI É. 1996/a. 66-67. p.