Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)
A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT
ben. Tolnai esperessége idején történik meg a borsodi, a gömöri és a kishonti egyházak egyesülése is, s ő a szenior azokon a zsinatokon is, amikor 1595-ben megfogalmazzák a felsőmagyarországi, majd valamivel később a borsod-gömör-kishonti cikkeket. 43 Mindkettőnek az a legfontosabb jellemzője, hogy egy már létrejött egyház működési kereteit rögzíti. Szól a papok kötelezettségeiről, valamint arról is, hogy a papok mellett az egyház köteles tanítókat tartani. A cikkek kitérnek az egyház törvénykezésére is, valamint a kiszabható pénzbírságra és az eklézsia megkövetésének a módjára. A felsőmagyarországi és a borsod-gömör-kishonti cikkek nem térnek el lényegesen egymástól. Nem világos előttünk az ok, amiért külön cikkeket kellett Borsodban fogalmazni, ha csak nem éppen a most létrejött egyházmegye öndefiníciója volt a cél. Az egyház működésének módját jól megvilágítják a következő, a borsod-gömörkishonti cikkekből származó részletek. „XXVI. cikk: az egyházba visszakívánkozó kiközösítettek vezekeltetése. Szokásban volt pedig az új testamentumban (az ősegyházban), hogy az iszonyú és gonosz tettekkel fertőzötteket, midőn magokat visszavétetni kérték, a templom bizonyos helyén gyapjúruhában közszemlére állították. Ennélfogva közegyetértéssel elhatározzuk, hogy minden egyházban legyenek bűnbánati székek és gyász vagy fekete ruhák, részint a mások intéséül és rémítéséül, hogy a hason megeséseket kerüljék el, részint hogy legyen az némi vizsgálatul, hogy vájjon a bűnbánók igazán kívánnak-e visszavétetni. Azokat, akik a kegyes és szent régiség e szokásának nem engednek, a lelkészektől megfosztatandóknak ítéljük." „XXXVII. cikk: Minthogy pedig Péternek a menyország kulcsai adatvák, Mt. 16. 19, s nem fegyver, a mely a polgári hatóságnak adatott, hogy legyen őre a tízparancsnak és védelmezője a jócselekedőknek és megbosszulója a gonosztevőknek, és ismét az Isten az ő fegyvereden egyházát azzal vigasztalja, hogy a királyok lesznek az ő táplálói: folyamodunk a kegyes hatóságokhoz, grófokhoz és nemes urakhoz, az egyház pártfogóihoz, mint az Isten szolgáihoz is, alázattal esedezünk nékiek, hogy megemlékezve a nevekre, a melyekre őket méltóztatta, és a kötelességre, amelyet rajok ruházott és amely ekrűl oly sok példák vannak feltárva, ismerjék el kegyelmes jóakaratukból 43 KISS Á. 1881. 715-716. p.
